„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Láng Panni: Egy budapesti polgárcsalád mindennapjai

A berendezéshez tartozott a széles, kettős porcelán mosogató, éjjel-nappal me­legvízzel és a két tűzhely: a négylángos, sütőrészes gázfűtéses hétköznapra, a fatü­zelésü kiegészítésként, nagy vendégségek idejére. A konyhából kis folyosó vezetett a szobalányok lakóhelyéhez. A folyosón em­bermagasságú frizsider állt, mellette alacsony szekrényke, kis kéziraktár főzési nyersanyagokkal. A két szobalány szobája bizony elég kicsi és zsúfolt volt: két vaságy, két egyajtós szekrény, egy kis komód, asztal, két szék, hideg-melegvizes mosdó, tükör, gömbburás lámpa. A folyosóról a hátsó kijárati ajtón az udvarra kilépve egy különbejáratú kis lak­részbejutottunk: ez volt a mindenkori szakácsnő otthona. Kis előtérből nyílt, a két szobalányénál jóval nagyobb, egyablakos, világos udvari szoba. Berendezése szin­tén egyszerű, ágy, asztal, két szék, kétajtós szekrény, éjjeli szekrényke, mosdó. Per­sze ez is, mint az egész ház, központi fűtéses, melegvízzel ellátott. A személyzet A pesti és a budai lakásban folytatott életet, a nagy háztartást állandó vagy rendsze­resen ismétlődő munkájával meglehetősen nagy létszámú személyzet segítette. Először is a bentlakó szakácsnő, majd a bentlakó első szobalány (amolyan komor­na-féle); a nem konyhai ügyekben anyám helyettese, sok önálló hatáskörrel, a bentlakó második szobalány (az első alárendeltje, takarít, vendégségkor felszolgál, de a konyhai munkában is segít, ha szükséges), egy bejáró takarítónő, aki hetenként háromszor jött segíteni. Állandóan velünk volt Zöld János, kiváló barátom és sofőrünk, valamint Kul­csár János és sváb származású felesége, az angyali Marie, a kertész-házmester há­zaspár a Labanc úton. Taffelerné, a sváb mosónő Budakesziről, kéthetenként két napot töltött nehéz munkában mind a városi, mind a villabeli szappangőzös dézsa fölött. Schmidt néni, a Wilhelm Busch tollára illő, cérnaszál vékony, drótkeretes szem­üvegű, ugyancsak sváb fehérnemű varró- és foltozónő, havonta vagy négy napot dolgozott a Singer-varrógéppel a háztartás fehérneműjén. Szántai néni, az ügyes házi varró nő ugyanezen a gépen anyám drága szalonban készült modell ruháit „koppintottá le" nekünk olcsó kelmékből, mikor már kinőttünk az ugyancsak ő ál­tala készített gyerekruhákból. 396

Next

/
Thumbnails
Contents