„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Pásztor Mihály: Budapest gondjai (1927)

Nem érdekesség nélkül való az sem, hogy ugyancsak az utolsó öt esztendő alatt az egyszobás lakások lakossága 22 ezerrel szaporodott, és szomorú jelenség, hogy a munkásnépesség 80%-a egyszobás lakásban lakik s csak 17,7%-nak jut kétszobás lakás. Sokkal jobb viszonyok között él természetesen a magántisztviselő népesség, melynek hatodrésze (17,1%-a) lakik egyszobás lakásban, és legjobb helyzetben van a köztisztviselő, melynek közel nyolcadrésze (13,3%-a) lakik egyszobás lakásban. Illúziórontók ezek a számok, de nem árt megismerni őket különösen most, mikor tele vagyunk optimizmussal, és a konjunktúrát várjuk. És nem árt szemlét tartani a statisztikai számok seregei felett, hogy az 1925. év végi népszámlálás egy-egy adatát összevessük az 1920. évi népszámlálás adataival. Lássuk, mi történt az utolsó öt esztendő alatt? Hat esztendővel ezelőtt mindenki pesszimista volt. Emlékezhetünk rá, hogy azok, akik szeretnek jósolgatni: megjövendölték, hogy Budapestnek el kell sorvadnia. Vízfejnek mondták Budapestet; azt mondták, hogy ez a mi fővárosunk sokkal nagyobb, hogy ekkora várost ilyen kis ország el tudna tartani. Megjövendölték, hogy lassacskán el fog néptelenedni Budapest; elköltöznek, elszivárognak innen az emberek. Nos, a jövendőmondóknak nem volt igazuk. Budapest nem néptelenedett el. A lakosság 1920 óta nem fogyott, hanem nőtt. Nem sokkal, csak 30 ezerrel gyarapodott a népesség, de gyarapodott. Természetesen a háború, a forradalmak és minden, ami azóta itt átviharzott: alaposan rajtahagyta a keze nyomát ezen a városon. A gazdasági válságok sorozatát és a tőkepusztulást nem is lehetett ilyen rövid idő alatt kiheverni. De a temérdek baj, válság nem tudta legyűrni e város népét. A munka tempóját nem tudta meglassítani a megpróbáltatások hosszú sora, és Budapest lakossága sziszifuszi erőfeszítéssel harcol tovább a kenyérért, a boldogulásért és a jobb életstandardért. Kétségtelen, hogy sok a helyrehozni való, mert a békeidők megszokott rendjét az új idők tökéletesen felforgatták. Még a lakosság nem és kor szerint való tagozódása is megváltozott. 1920 óta 14 ezerrel csökkent a férfilakosság; az 5-15 év között levő gyermekek száma pedig 22 ezerrel kevesebb ma, mint 1920-ban volt. Ez az emberdeficit a legfájdalmasabb, és ez a veszteség a háború bűne. Ezek azok a hiányzó gyerekek, akik a háború alatt, a háború miatt nem tudtak megszületni. Ez a 22 ezer gyerek 5-10 év múlva hasznos tagja lett volna a társadalomnak. Ennek a 22 ezer gyereknek a munkaereje öt-tíz esztendő múlva hiányozni fog a regenerálás nagy munkájában. 363