„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Móricz Miklós: A ház és a lakás (1920-1930)

száll, a hétszobásokban már csak 4,5 az albérlők aránya e lakások egész népéhez viszonyítva. A nyolcszobásoknál az arány újra emelkedik, majdnem 5%-ig. Ezekben a lakásokban tehát minden huszadik lakó albérlő. [...] Az albérlet a város fejlődésének hullámzásával együtt terjed vagy zsugorodik. 1880-ban a fővárosnak minden száz lakosa közül albérlő vagy ágyrajáró volt 14, 1900-ban 12, 1910-ben 14,5. Közvetlenül a háború után 10%-ra csökkent ez az arányszám, amilyen alacsony nem is volt, mióta a statisztika ezt az érdekes jelenséget is megfigyeli. És ma sem több ennél. Ez is annak a jele, hogy a fővárosba való tódulás első hulláma ma már megtörik a környező községekben; a fővárosba már a szilárdabb elem kerül be, az, amely rendesebb lakásra, állandóbb életkörülményekre vágyik, és amelyre nézve ennek meg is van a lehetősége. Budapest lassankint régi jellegzetességeinek igen tekintélyes részét adja át a környező községeknek és városoknak, s maga úgy változik át, mintha csak a javát akarná megmutatni önmagának. Ezzel a nagyváros képe csendesebb, rendezettebb, finomabb, de a fejlődés lendülete is lassúbb ívelésű. [...] Móricz Miklós: Budapest társadalomrajza. Statisztikai Közlemények, 64. köt. 2. sz. Bp., 1934. 13-25., 27. p. 360