„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Móricz Miklós: A ház és a lakás (1920-1930)

azelőtti viszonyokhoz képest ezek számának emelkedését 17 l-es szám jelezte, holott ugyanakkor a többi egyszobások száma már 226-ot ért el, lakosságuk növekedése pedig 136 volt a többi egyszobások lakosságának 210-es jelzőszámával szemben. A főváros tehát fejlődésének ebben a régebbi korszakában határozottan kerülte a konyhátlan lakást, amelyet valósággal megszégyenítőnek érzett és nem is tartott lakásnak. Azóta azonban éppen ezeké a lakásoké lett a legnagyobb arányú fejlődés és jelzőszámaik minden más lakáskategóriáéit meghaladják, nemcsak a lakások számának növekedése tekintetében, ami ezeknél 171, az utánuk következő legmagasabb szám pedig 153, hanem a bennük lakó elem emelkedése tekintetében is, amit meg 159 jelez, holott a következő legkedvezőbb szám, a háromszobásoké 128. Ezek a jelzőszámok azonban nem mutatják meg, hogy az egyes lakásnagyságok népének tömege mint változott az eltelt félszázad folyamán. A tömeg maga természetesen a legnagyobb lakások népének kivételével mindenütt emelkedett, de az egészhez való arányában csak a középlakások népe, a két-négyszobásoké nyert. Ezek közül a kétszobások lakossága 1880-ban a főváros egész népének alig egy ötödét tette, — 21,9% — ma negyedénél is többet, 27,2%-ot. A háromszobások lakosságának aránya 10,2-ről 13,3-ra növekedett, a négyszobásoké 5,3-ról 6,3 %-ra. Az egyszobás és ennél kisebb lakások népe ellenben, amely egyébként még ma is a fővárosi lakosság legnagyobb tömegét alkotja, e fél század alatt 56,1%-ról 48,2%-ra hanyatlott. Körülbelül ugyanebben a mértékben csökkent az ötszobás lakások népe is, amely 1880-ban a főváros lakosságának harmincharmad része volt, ma ellenben annak csak harmincnyolcad része. A hatszobás lakások népe egy hatvanheted részről egy századrészre apadt, a hét- és nyolcszobásaké 1880. évi arányának a felére, az ennél is nagyobb lakásoké pedig ennél is nagyobbat zuhant. A lakások és a lakók átalakulásának irányára két jellemző adat: 1930-ban Budapesten a rendes lakásokban több cselédszoba volt (60.594), mint ahány cseléd (54.220). A másik: 1900-ban a lakásoknak még csak 9,3%-ában volt fürdőszoba, 1930-ban pedig már 19%-ában. E harminc év alatt a fővárosban 195.800 új lakás és ezekkel 59.000 fürdőszoba épült. Az új lakások közül tehát átlag minden harmadikhoz van fürdőszoba is. Természetesen ez csak átlagszám, mert nemcsak új lakásokhoz épültek fürdőszobák, hanem régi lakásokat is megújítottak. Budapesten 1930-ban minden harmadik ember olyan lakásban lakott, amelynek volt fürdőszobája. Az egyszobás lakások lakóinak mindenesetre csak 2,2%-a, a 356