„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Móricz Miklós: A ház és a lakás (1920-1930)

1906-ban a háztulajdonosok között még első helyen álltak a fővárosban azok a háziurak, akik vagyonukból éltek. Minden száz háztulajdonos közül 35,2 tartozott ebbe a csoportba. De szerepük rohamosan csökken. 1920-ban arányuk már 30,3%, 1930-ban 24,8%. A régi vagyonos elem feléli vagyonát; a koronaromlás, amely általában eltörülte a régi adósságokat, egyúttal a régi vagyonnak mind nagyobb hányadát semmisítette meg. Ez a szám olyan képet ad, mintha a régi vagyonos elem maga is csökkent volna és nem került volna helyébe olyan új vagyonos osztály, amely minden egyéb foglalkozás nélkül vagyonából él. Azok, akik Budapesten újabban házakat építenek, nem ebből a rétegből kerülnek ki. Csökkent azonban annak a háztulajdonos rétegnek a jelentősége is, amely önmagát őstermelőnek, földbirtokosnak vallja. 1906-ban száz fővárosi háztulajdonos közül 6,2 volt ilyen, 1930-ban 4,4. Csökkent a véderőhöz és a napszámosok körébe tartozó háztulajdonosok aránylagos száma is — ezek ugyan nagy számokkal azelőtt sem szerepeltek—, nőtt ellenben a közszolgálatban levők és az értelmiség körébe tartozók háztulajdona. 1906-ban 14,3%-kal szerepeltek, 1920-ban 14,2%-ra csökkent az arányuk, az utolsó évtized folyamán azonban 15,6%-ot értek el. A fizikai személyek birtokában lévő házak aránylag kevesebb, mégpedig jóval kevesebb lakbért fizetnek, mint a jogi személyek birtokában lévők, amelyek elsősorban bérházak. Ezeken kívül a vagyonukból élő és az őstermelő tulajdonosok kezén vannak olyan házak a fővárosban, amelyek a házbérjövedelemből nagyobb hányadot kapnak, mint amilyen aránnyal a házak között szerepelnek. A vagyonukból élők aránya a háztulajdonosok között 24,8%, s ezek a házak az egész bérjövedelem 32,1%-át szolgáltatják. A földbirtokos háztulajdonosok kezén a házak 4,4%-a van, amelyekre a bérjövedelem 6,2%-a esik. Minden más háztulajdonos csoport elsősorban lakja a házát, és csak azt adja bérbe, ami ezenfelül még megmarad. Erre lehet következtetni abból, hogy például a házaknak több, mint harmadrésze, 37,5%-a van az ipar-forgalom körében élők kezén, de a házbérjövedelemben ezek alig egyötöd résszel szerepelnek. A közszolgálathoz tartozóknál és a szellemi szabad foglalkozásúaknál nincs ilyen nagy eltérés. Úgy látszik ezeknek mégis inkább vannak bérházaik, mint az iparosoknak és kereskedőknek. A budapesti házak 15,6%-a az övék, és a bérjövedelem 13%-a folyik be az ő kezükbe. Mivel pedig Budapesten a háztulajdonosok száma majdnem elenyészik, ezt a réteget el lehet hanyagolni és ezen az alapon azt mondhatjuk, hogy a főváros lakosságának egyharmada a vagyonukból élő háztulajdonosoknak, egynegyede jogi személyeknek, egyötöde iparosoknak és kereskedőknek, egy hetede közszolgálat353