„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Móricz Miklós: A ház és a lakás (1920-1930)

népére gyakorolt. Az új házak teremtettek fizikai lehetőséget a vidéki elem beözönlésére, és ezért ezek mindig jóval nagyobb lakósürüségre is készültek, mint a régi házak. 1869 és 1880 között minden új házra 60 új lakos esett, 1880 és 1890 között 59, a millennium évtizedében 71, a mostani évszázad első tizedében pedig már 82,5. A háború évtizedében ez az átlag 24,5-re esett le, az első trianoni évtizedben pedig minden új házra csak 13 új fővárosi lakos esett. íme, a házak statisztikája így mutatja meg, hogy a főváros növekedésének lendülete vész, színét, élénkségét, tempóját nem a vidékről ide áramló hatalmas és munkára kész tömegek szabják meg, Budapest konszolidálódik, nagyobb mértékben válik a saját maga városává, mint eddig bármikor volt, — vagy mint amilyen mértékben csak nagyon régen volt, az egyhelyben állás évtizedei és évszázadai alatt. A főváros már nem épít új elemek befogadására alkalmas házakat, arra gondol, hogy vagyonátmentse. Eddig mindig úgy volt, hogy a háztulajdonos lakott Budapesten a legolcsóbban, mert hiszen a házban lakása és még jövedelme is volt. Ez is megfordult ma. Nem egy esetben annak legdrágább a lakása, akinek háza van, különösen ha ez a ház új. Ilyen új ház pedig, láttuk, ezerszámra épült a trianoni hanyatlás első évtizedében. A háztulajdonosok száma kisebb, mint a házaké. Budapesten 1930-ban minden 38,7 lélekre esett egy-egy ház, de csak minden 50,8-re egy-egy háztulajdonos. A családi házak építésének ebben az újkorában ezek száma természetesen rohamosan emelkedik. 1920 óta a háztulajdonosok száma 29%-kal nőtt. 1920-ban minden 58 fővárosi lakosnak volt egy-egy háziura. Sajnos, nem tudjuk, hogy a lakók mint oszlanak meg házurankint, bár arra természetesen megvannak az adatok, hogy a háziurak közül hánynak van egy vagy több háza. így a lakottságot csak a házak arányában tüntethetjük fel. Budapesten 8193 épületnek nincs bérjövedelme, vagyis nincs bérlakója. Ez a főváros épületeinek majdnem a harmadrésze. De mennyi lakója lehet ennek a hatalmas háztömegnek? Kétségtelenül nagyon kevés. Először azért mert nyilván ebben a számban szerepel az épületeknek nem lakás céljaira szolgáló része és ezek száma meghalad kétezret, másodszor meg, mert a lakóházak közül természetesen a családi házak, tehát a kisebb épületek tartoznak ebbe a csoportba. Budapesten 225 olyan lakóház van, amelynek egyáltalában nincs lakója, azaz nem volt 1930. december 31-én, a népszámlálás végrehajtásának a napján; ezenkívül még 396 másféle épületnek nem volt lakója. Összesen 9073 lakóházban laktak tíznél kevesebben, és 13.071 lakóházban laktak húsz lakónál kevesebben. Ez a budapesti lakóházaknak 56,3%-a. Ezeknek a házaknak népessége együtt legfeljebb 110.000 fő, 351