„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)
3. fejezet TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK SODRÁBAN - Hubert Vilmos indítványa a Törvényhatósági Bizottság közgyűlésén a főváros alkalmazásában álló zsidók kimutatásáról (1921. február 16.)
nom, hogy főváros új tanácsa nincsen teljes mértékben áthatva a keresztény és nemzeti eszme szellemétől. Igen tisztelt Közgyűlés! Mikor ezt a merész állítást megkockáztatom, akkor engedtessék meg nekem, hogy ezt az állításomat adatokkal és tényekkel igazoljam. Igazolom elsősorban a közelmúltban letárgyalt 1920. évi költségvetéssel, a költségvetésnek azon csoportjával, mely alatt a hitközségeknek és a hitoktatóknak a segélyei vannak előirányozva. Ha ezeket a segélyeket szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy a tanács az 1920. évi költségvetésnek a tervezetében az izraelita hitközségeknek és hitoktatóknak segélyeit ugyanazokkal a feltűnően magas összegekkel állította be, mint amilyen magas összegekkel szerepeltek ezek a segélyek az előző költségvetésben, abban a költségvetésben, melyet még a liberális és demokrata korszaknak a gonosz szelleme állapított meg, és amely költségvetésbe az izraelita hitközségek és hitoktatók segélyeit teljesen indokolatlanul és megokolatlanul vették fel. Indokolatlanul és megokolatlanul azért, mert az izraelita hitközségek oly gazdagok, hogy azok fővárosi segélyekre ráutalva egyáltalán nincsenek. Azokat a segélyeket tehát a tanácsnak egyszerűen törölnie kellett volna. A tanács azonban nem ezt tette, hanem ellenkezőleg azt, hogy éppen a két legnagyobb segélyt, a pesti és budai izraelita hitközségnek segélyét majdnem duplájára emelte. Akkor tehát, igen tisztelt Közgyűlés, mikor a tanács ezeknek a segélyeknek az előirányzásánál nem járt el a keresztény és nemzeti irányzat érdekében, igen helyesen cselekedett a pénzügyi bizottság, mikor ezeket a segélyeket restringálta 160 . Azonban még sokkal helyesebben cselekedett volna a pénzügyi bizottság, ha ezeket a segélyeket teljesen törölte volna. Mert hiszen, igen tisztelt Közgyűlés, bocsánat a kitételért, de valójában balgaság és dőreség a részünkről, ha a saját testünkön tápláljuk, a saját keblünkön melengetjük a kígyót, mely a magyar nemzetet megmarta, megrontotta, hazánkat elárulta, felnégyelte, megcsonkította, kipusztította, a tönk szélére sodorta, mely még most is hazánknak oly szűkre szabott határai között rágja, marja és marcangolja a magyar nemzetnek ezer sebből vérző beteg testét. És ez a kígyó az izraelita rabbiknak hada, akik mindig a vezetői, az irányítói és bujtogatói voltak az aljas aknamunkának, mellyel a zsidóság a magyar nemzetet megrontotta és hazánkat tönkretette. Én tehát, igen tisztelt Közgyűlés, akkor, midőn az 1921. évi költségvetéshez az előmunkálatok már folyamatban vannak, annak a reménynek akarok itt a közgyíi160 Megnyirbálta. 319
