„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)
3. fejezet TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK SODRÁBAN - Budapest hivatása a nemzetközi kereskedelemben. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara emlékirata (1920 december)
gi helyzetünk igényeit felismerve, kereskedelmünk nagyarányú kifejlődését új alapokon biztosítsuk. Vámpolitikánk, s általában kereskedelmi politikánk olyan legyen, amely a keleti országokban a magyar ipar és kereskedelemnek, ezzel az országnak, s Budapestnek biztosítja a vezető szerepet. Meggyőződésünk, hogy a békeszerződés ratifikálása korántsem jelenti a területi integritás elvéről való lemondásunkat, s az egyedüli lehetősége annak, hogy a szomszédos államokkal kiépítendő gazdasági szerződések révén megnyíljon a gazdasági forgalom a megszállott területekkel. Mielőbb helyreállítandó a megszállott területekkel az a szoros kereskedelmi kapcsolat, mely az összetartás érzésének ébrentartásával és az érdekkölcsönösség természetes alapjának kimélyítésével az önkényesen megállapított politikai határokon át is szerves egésszé kovácsolja a gazdaságilag egymásra utalt területeket. A gazdasági izoláció s a gyűlölet gazdaságpolitikájának tartóssága jóvá nem tehető károkat okoz, ezért a békeszerződés rendelkezéseinek végrehajtásával s az azokon túlmenő gazdasági kedvezmények biztosításával, a kereskedelmi szerződések megkötésével sürgősen be kell lépnünk a világkereskedelmi forgalomba. Kiindulási tételünk, hogy Budapest ipara, kereskedelme és fogyasztása csak úgy, mint az ország megcsonkított területe nem nélkülözheti a megszállott területek nyersanyagát, terményeit, fogyasztási piacait. A vasérchiány vas- és fémiparunkat veszélyezteti, faállományunk 84%-a, fürésztelepeink 30%-a, széntermelésünk 50%-a, pamut- és fonóiparunk 89%-a, pamutszövőiparunk, valamint cukorgyáraink 60%-a, posztógyártásunk 93%-a, papírgyártásunk 99%-a, vas- és acélgyártásunk 60%-a, szeszgyáraink 52%-a, konzervgyáraink 63%-a, üveggyártásunk 68%-a a megszállott területre esik. Malomiparunk a legfontosabb alimentáló 156 területeket vesztette el, stb. Csonkamagyarország ezek nélkül meg nem élhet, mert a külföldre lévén utalva, nem képezhet oly zárt gazdasági egységet, minő pl. az Osztrák-Magyar Monarchia vámterülete volt. Budapest hatalmas vonzó erejével az ország nagyiparának erős központja. Amíg a magyar birodalom népességének 4,22%-a jutott a fővárosra, addig a gyári jellegű ipartelepek 20,3%-a, munkások 24%-a, a motorikus lóerő 21,8%-a, a kifizetett munkabérek 33,7%-a esett Budapestre, mely egyrészt a kereskedelem és hitelélet központja, s a közlekedési vonalak csomópontja lévén, másrészről 156 Ellátó. 310
