„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

3. fejezet TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK SODRÁBAN - Hatvány Lajos: Egy hónap története

— Habsburgi József... Habsburgi József Ferenc — mondják. Ezen is átestünk teljes nyugalomban. De a kapucinus-sírboltban bizonyára nagy nyugtalanság támadt. Most az eskü után szépen glédában áll a férfias, derék, őrmesterképü Habsburg József és azt mondja, hogy még egy szava van. Aztán azt hallom: hogy amíg a szíve lüktet, addig ő a magyar népé. Ez nem érdekel. De annak igazán örültem, amikor a főherceg a múltra azt mondta: hogy elmúlt. Jól figyeltem a főherceg szavára, kinek stílmüvészetéről annyit írtak az újságok. Azt mondta szóról szóra, hogy a jövőben van az, ahol Magyarország nagysága és virága fog fakadni és hogy ez az őszívének egyedüli vágya. Meghatott a kis ügyefogyott mondat, melyet biztosan szép főhercegi rondítással ő maga fogalmazott s tanult be, hogy elmondja nekünk. Annyi katonával folytatott annyi kajánkodás után, mikor Habsburgi József katonásan meghajolt, hogy távozzék, igazán testvéri részvéttel tekintettem kék zubbonya fölött pirosló izmos nyaka után. Károlyi még most is megadta a főhercegnek, ami a főhercegé. O ceremóniás fekete kabátban jelent meg. Kunfi csak úgy kis überzieherben kísérte. Mondják, hogy a miniszterelnökség előtt Kunfit sokáig nem találták. S hogy Józsefnek sokáig kellett várnia a szocialistára. Azért ez jó! Mialatt a Nemzeti Tanács konferenciája tovább folyik, megint csak nyílik az ajtó, és mivelhogy Pest az Pest marad, bekiáltott valaki: — Nincs itt Habsburgi József? Szombaton délben nálam ebédelt egy fiatalember, aki most Linder hadsegéde. Szintén a forradalom éjszakáján tűnt fel, de abban különbözött katonatanácsi társaitól, hogy derék ember. Ez a fiú elmondta nekem, hogy őt katonának tették meg, mert a család így határozta. És hogy ez így van a legtöbb aktív tisztnél. De ő már korán megértette, hogy a katonaság nem emberhez méltó foglalkozás. Hogy embert ölni nem szabad, s hogy a háborút undorral élte végig. Ennek a véleményének sokszor kifejezést adott és emiatt sok baja volt. Mikor érezte a fegyelem bomlását, maga szervezte a katonatanácsokat, még pedig hólabda-szisztéma szerint küldözgetett lapokkal. Vele megyek a miniszterelnökségre, ahol Károlyi igen komoran azt mondja nekem: — Minden nagyon rosszul áll. Majd egy óra múlva elmondhatok többet. 269