„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

3. fejezet TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK SODRÁBAN - Hatvány Lajos: Egy hónap története

— Habsburgi József... Habsburgi József Ferenc — mondják. Ezen is átestünk teljes nyugalomban. De a kapucinus-sírboltban bizonyára nagy nyugtalanság támadt. Most az eskü után szépen glédában áll a férfias, derék, őrmesterképü Habsburg József és azt mondja, hogy még egy szava van. Aztán azt hallom: hogy amíg a szíve lüktet, addig ő a magyar népé. Ez nem érdekel. De annak igazán örültem, amikor a főherceg a múltra azt mondta: hogy elmúlt. Jól figyeltem a főherceg szavára, kinek stílmüvészetéről annyit írtak az újságok. Azt mondta szóról szóra, hogy a jövőben van az, ahol Magyarország nagysága és virága fog fakadni és hogy ez az őszívének egyedüli vágya. Meghatott a kis ügyefo­gyott mondat, melyet biztosan szép főhercegi rondítással ő maga fogalmazott s ta­nult be, hogy elmondja nekünk. Annyi katonával folytatott annyi kajánkodás után, mikor Habsburgi József katonásan meghajolt, hogy távozzék, igazán testvéri rész­véttel tekintettem kék zubbonya fölött pirosló izmos nyaka után. Károlyi még most is megadta a főhercegnek, ami a főhercegé. O ceremóniás fe­kete kabátban jelent meg. Kunfi csak úgy kis überzieherben kísérte. Mondják, hogy a miniszterelnökség előtt Kunfit sokáig nem találták. S hogy Józsefnek soká­ig kellett várnia a szocialistára. Azért ez jó! Mialatt a Nemzeti Tanács konferenciája tovább folyik, megint csak nyílik az ajtó, és mivelhogy Pest az Pest marad, bekiáltott valaki: — Nincs itt Habsburgi József? Szombaton délben nálam ebédelt egy fiatalember, aki most Linder hadsegéde. Szintén a forradalom éjszakáján tűnt fel, de abban különbözött katonatanácsi társa­itól, hogy derék ember. Ez a fiú elmondta nekem, hogy őt katonának tették meg, mert a család így határozta. És hogy ez így van a legtöbb aktív tisztnél. De ő már ko­rán megértette, hogy a katonaság nem emberhez méltó foglalkozás. Hogy embert ölni nem szabad, s hogy a háborút undorral élte végig. Ennek a véleményének sok­szor kifejezést adott és emiatt sok baja volt. Mikor érezte a fegyelem bomlását, maga szervezte a katonatanácsokat, még pe­dig hólabda-szisztéma szerint küldözgetett lapokkal. Vele megyek a miniszterelnökségre, ahol Károlyi igen komoran azt mondja ne­kem: — Minden nagyon rosszul áll. Majd egy óra múlva elmondhatok többet. 269

Next

/
Thumbnails
Contents