„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Szabó Ervin: Községi nyilvános könyvtár Budapesten (1910)

domásunk szerint Budapesten nincsen, s ha van: úri klubok hozzáférhetetlen tulajdona. A magán kölcsönkönyvtárak közt újabban több jól fölszerelt vállalat virágzott föl. Bár egyik sem vetekedhetik a nyugat-európai nagy városok, például a londoni Mudie- vagy a bécsi Leist-féle kölcsönkönyvtárral: térfoglalásuk bizonyára egyik jele annak a szükségletnek modern irodalom iránt, amely a budapesti középosztályban s különösen annak asszonyaiban és leányaiban mind erősebben érvényesül. De ezek a kölcsönkönyvtárak aránylag magas kölcsöndíjakat szednek (a bécsi Zentralbibliothek-bzn a legmagasabb kölcsöndíj 1 korona, Budapesten a legalacsonyabb 2 korona) és így szintén csak keveseknek hozzáférhetők; azonkívül — a dolog természete szerint — forgalmi adataikat titokban tartják. Az iskolai könyvtárakról későbbi összefüggésben fogunk szólni. Itten csak annyit bocsátunk előre, hogy a népiskolai és középiskolai könyvtárakat — a főváros legújabban bevezetett iskolai olvasótermeitől eltekintve, amelyek egyelőre jól funkcionálnak — alig használják és sokszor értékes könyvanyaguk szinte teljesen parlagon hever. Ilyformán vizsgálatunk tárgyául csupán az un. népkönyvtárak, valamint a szakegyleti könyvtárak kategóriája marad meg. Sajnos, a könyvtárak ezen két kategóriája is majdnem kicsúszik a vizsgálat alól. Nagyobb részük sokkal kisebb, semhogy működésük statisztikai földolgozást vagy leírást megérdemelt volna. S a nagyobbak közt is alig van kettő-három, amelyet külön meg kellene említeni. A legnagyobb a Budapesti Könyvtáregyesület, központjában és hat fiókjában összesen 32.000 kötetet adott ki 1907-ben. Valamennyi többi könyvtárnak kölcsönforgalma ennél csekélyebb. Ezért csak az összesített eredményeket elemezzük. Azt látjuk mindenekelőtt, hogy az összes budapesti népkönyvtárak állománya 1907-ben alig lehetett több 55.000 kötetnél, s mivel az évi gyarapodás kb. 5.000 kötet, máig is aligha haladta meg a 65.000-et. Kitűnik továbbá, hogy mindezek a könyvtárak mintegy 115.000 kötetnyi forgalmat, ebből 92.000 kikölcsönzést értek el. Végül azt látjuk, hogy mintegy 10.000 koronát költöttek könyvekre, 5.000-et személyzetre és összesen kb. 20.000 koronát adtak ki. Ezek az adatok magukban véve semmit sem mondanak. Értelmüket csak úgy ismerhetjük meg, ha hasonló adatokkal összevetjük. Ezúttal megint nem megyünk messzire. Megint megállunk Bécsnél, amelynek népkönyvtárügye még alkalmasabb a mienkkel való összehasonlításra, mint tudo253