„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Békey Imre: Budapest főváros közoktatásának vázlatos története az 1868. évtől az 1881. év végéig

A főváros magyarosodására ennél fényesebb adatot kívánnunk sem lehet. Mint szintén érdekes adat, álljon az is itt, hogy míg 1868/9-ben 14.789 volt az iskolábajárt tanköteles katolikus fiúk, s leányok száma, s az izraelita vallású gyermekeké 3.246 vala, addig 1880/1-ben az előbbiek száma 24.102-re, az utóbbiaké pedig 10.966 főre emelkedett. Az előbbiekhez igen közel eső arányban emelkedett az iskolába járó helvét hitvallású gyermekek száma ugyanazon idő alatt 384-ről 1573-ra, s az ágostai evangélikus gyermekeké (fiú és leány együtt) 749-ről 1688-ra. A tótajkú iskolás gyermekek száma 13 év alatt 285-ről 411 -re emelkedett. [...] És mégis, minden őszinte, sőt hálás elismerésem mellett is, két fontos dologban még mindig némi hiányt vagyok kénytelen újból constatálni. Egyiknekbiztos megismeréséhez csak ezen évben juthattunk a megejtett népszámlálás iskolai szempontból való eredményeinek közzététele által. A másiknak sajnos létezését már régebben érezzük, de mert megoldása netán nagyobb nehézségekkel jár, radikálisabb ellensúlyozására az illetékesek eddigelé módot találni talán nem voltak eléggé körültekintők. Értem elsőül azt, hogy a végre biztosan megtudhatott 52.050 főnyi tankötelesből a tényleges iskolába járó 38.513-nak levonása után fölmaradó 13.537 iskolába nem járó (4644 fiú + 8893 leány) gyermeknek iskoláztatásáról, melyről eddigelé gondoskodva már az előbb ismeretlen volt számadat miatt sem lehetett, mielőbb erélyesen, s anyagi áldozattal is gondoskodni kell. Ily nagy, s ha a házilag tanítást is nevelést nyerőket akár másfélezerre számítanék is, ezek levonásával is még mindig megdöbbentöleg nagy számáról az iskolába nem járó tanköteleseknek fogalmunk sem lehetett; ily nagy számot még csak sejteni sem mertünk volna. Aki a most már nagy gonddal gyűjtött és összeállított, szerintem teljesen biztos legújabbi iskolai statisztikai adatok helyes voltában nem hisz, az önmagát ámítja. Aki pedig leginkább azért nem ad kellő hitelt azoknak, mivel azok consequentiáitól fél, vagy a valót téves ellenvetésekkel takargatni, szépíteni akarja, vagy a múltnak sántikáló példáira hivatkozik — melyek, megengedjük, egykoron alaposak lehettek—az aligha helyes képeket alkot magának a valóságokkal bizonyítható jelennek állapotáról. Csak fogja meg üstökénél a valót, s ki fog ábrándulni. Most, miután a tanköteleseknek iskolaszéki kerületenként leendő nyilvántartása a fővárosi állami rendőrség bejelentési hivatala közvetítésével már lehetővé lett, s így ma, midőn már biztosan megtudhatjuk azt, hogy mely kerületekben állítan233