„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Békey Imre: Budapest főváros közoktatásának vázlatos története az 1868. évtől az 1881. év végéig

napjai, sőt — mondhatnám — évei is, úgy — megvallom őszintén — azok valának azon napok, hónapok, szóval azon mintegy két évi idő, amely alatt a szervezési munka készült, s bizottmányi, tanácsi és közgyűlési ismételt tárgyalást nyert. Én, Ballagi Mór, Frey József, Mészner József, Ribáry Ferenc, Zichy Antal és Házmán Ferenc tapasztalásainkon, s a méltányosság elvein alapuló mély meggyőződésünket követtük, midőn elvileges, sokoldalú javaslatainkat megalkottuk. Az iskola s a tanítóság érdekét, de másrészt a főváros pénzügyi érdekeit is szem előtt kelle tartanunk. Kissé gondolni a jövőre is, s a folyton növekedő szükség födözésének elviselhetésére. A tanítók egy részének körében ezen ügy körüli több hatósági intézkedésre nézve mutatkozott elégületlenség; és ez a rész nagyobb mozgalmat is szított a hírlapokban, emlékiratokban, ülésezésekben, különösen a bizottságnak javaslatai és ennek egyes tagjai ellenében, de kiválóan ellenem, kinek—mivel bizottsági elnök, s mintegy intéző valék — mindenért, ami azokban rossznak tartatott, bűnbakul kelle lennem. Budapest főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése az izgatás által fölzúdított kedélyek néha túlerős hangú kifakadásait is meghallgatni kénytelen levén, de lehet, hogy — mint minden emberi műnek — talán gyöngéi miatt is, újból való tanulmányozásra visszaadá az 1874. év nyarán hozzá beterjesztett, s különben nagy gonddal és a viszonyoknak megfelelő méltányosság mértékével készült munkálatokat. [...] A tanítók nagyobb része — az iskoláknak felekezeti jellegükből községiekké bár hallgatólag ugyan már az 1861. év óta történt átalakulása, de ennek tényleg csak az 1868 decemberi Pest városi közgyűlési határozattal, illetőleg az 1868:XXXVIII. törvénycikk alapján véglegesen megeshetett kimondása, s így a tanítói kinevezések egyházfőnökileg az 1861. évig gyakorlatban volt megerősítésének a fönnforgott hatósági és lakossági viszonyok és a létezett közszellem folytán mondhatnám kényszerítőleg történt kikerülhetése miatt—csak helyettes tanító címe alatt, tehát ideiglenesen alkalmaztatott és állott akkoron a szolgálatban, s leginkább ezen körülmény, amely a tanítók méltányos érdekeire nézve igen hátrányos vala, késztette a bizottságot is arra, hogy javaslatba hozza, miszerint minden, az egyesített városok szolgálatában már 3 év óta állott tanító (helyettes, vagy segéd címén), ha működése megfelelőnek ítéltetett, hivatalból osztálytanítóvá, a magasabb fokú járandóságokkal előléptettetik. 226