„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Somogyi Manó: Az óbudai hajógyár munkásainak helyzete (1888)

Munkás Betegsegélyző Pénztár tagja fizet évenként 1 forint 20-at-3 forintot. Számos munkás azonban nejét is beíratja az egyletbe. Nem ritka az olyan munkás sem, aki életét valamely biztosítótársaságnál 200-600 forintig terjedő összegre biztosította, ami évi 6-20 forintnyi kiadást okoz. De a tagsági díjak a biztosítási díjakkal együtt sohasem haladják túl a munkás szerzeményének 6%-át. Az állami és községi adó a munkás kiadásaiban átlag 10 forinttal szerepel. A napszámosok azonban adótörvényünk értelmében általános jövedelmi adót nem fizetnek, de ha hadmentesek, a hadmentességi illeték fizetése alól felmentve nincsenek. És most, miután felsoroltuk és részleteztük a főbb kiadásokat, a részben a munkásoktól, részben a fogyasztási egylettől nyert adatok alapján összeállíthatjuk egyes munkáscsaládoknak háztartási költségvetéseit. A munkások közül egynémelyiknek van mellékkeresete, mint házmesternek vagy szatócsnak, vagy kisebb bormérések tulajdonosának. A nők legnagyobb része a háztartás mellett még háziiparral is foglalkozik, ami nagyban hozzájárni a munkáscsaládok helyzetének javításához. Áldásos e tekintetben az óbudai munkásokra nézve a cs. és kir. katonai felszerelési raktár, amely egész éven keresztül több száz nőt foglalkoztat öltönydarabok, köpönyegek, sipkák, borjúk stb. varrásával. A darabszám szerint fizetett munkabér meglehetősen alacsony, de azért a nők, némi szorgalom mellett naponként mégis kereshetnek 30-60 krajcárt anélkül, hogy azért kénytelenek lennének gazdaságukat elhanyagolni. 134