„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Pásztor Mihály: Az eladósodott Budapest (1907)

miszerek és lakásbér hirtelen emelkedésével nem lett volna számunkra meglepetés a drágaság, és nem kellett volna adósságcsinálással pótolni a jövedelmeinket, csakhogy fönntarthassuk a régi standardot. [...] Ugyanez a sorsa főváros tisztviselőinek is; azzal a különbséggel, hogy a fővárosi tisztviselő kénytelen beiratkozni minden kerületi klubba, kénytelen részt venni minden kerületi és kerületközi vacsorán, mert különben nem választják meg a városatyák, így aztán nem csuda, ha fővárosi tisztviselők is tele vannak adóssággal. Tavaly, mikor a város konvertálni akarta tisztviselőinek és tanítóinak az adósságát, kiderült, hogy körülbelül három millió koronát kellene konvertálnia. így aztán nem csuda, hogy 1901-ben, amikor a főváros budgetjében

77 a tanítók fizetése 3.166.330 koronára volt előirányozva, ugyanakkor 1.741.849 korona volt a tanítók bejelentett adóssága. És az állami tisztviselők? [...] — Ha összeállítást készítenénk valamennyi állami tisztviselő adósságáról, — mondta Szterényi

78 — azt hiszem, nem tévedek nagyon, ha 35-40 millió koronára teszem ezt a szomorú eredményt. Ezt mondta az államtitkár és az államtitkárnak alighanem igaza van. Elvégre nagyon valószínű, hogy a kormány nem első ízben foglalkozott az állami tisztviselők adósságával, és ha foglalkozott vele, akkor bizonyára érdeklődött aziránt is, hogy mennyi lehet annak az adósságnak az összege, amelyet az államnak esetleg konvertálnia kell. Mennyi jut ebből a negyvenmillióból a fővárosra? Legalább húsz millió, sőt talán húsz milliónál is több. Elvégre nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a közigazgatás minden szerve Budapesten fut össze. Itt vannak a minisztériumok, itt van a vasútigazgatóság, itt vannak a legelőkelőbb tisztviselők és itt van a legtöbb alkalom az adósságcsinálásra. íme ez Budapest intelligens osztálya. Ez tartja kezében a főváros kultúráját, fejlődését, jövőjét. Láthatjuk, hogy mint él az ügyvéd, az orvos, az állami tisztviselő, a fővárosi tisztviselő, a tanító, a bíró, a rendőrtisztviselő; láthatjuk, hiszen közöttük élünk; velük együtt élünk. De nem is kell hozzá sokat kombinálnunk, hogy megállapítsuk, hogy akinek öröklött vagyona nincs, vagy gazdagon nem nősül, az az adósságcsinálást el nem kerülheti. De hánynak van öröklött vagyona és hány vesz feleségül gazdag leányt? bizony nagyon meg lehet számlálni őket. Hiszen akinek 77 Költségvetésében. 78 Szterényi József (1861-1941) 1906-1910 között kereskedelemügyi államtitkár. 121