„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Pásztor Mihály: Az eladósodott Budapest (1907)

megalkuszik a szabóval havi öt forintos részletfizetésben. A ruha ára azonban nem harminc forint lesz, hanem ötven forint. Az ötven forintos hivatalnok ugyanis úgy gondolkozik, hogy ha csak öt forintot fizet egy hónapra, akkor csináltat „jó ruhát"; a szabó pedig a ruha árába mindjárt beleszámítja a várakozási időt és az esetleges veszteséget is, amely akkor érheti, ha az ötven forintos fiatal ember el találja felejteni a ráta fizetéseket. Tehát egy ötven forint havi fizetéssel bíró hivatalnok csináltatott ötven forintért egy öltözet ruhát. Hát nem fényűzés ez? És amit megcselekszik kicsiben az ötven forintos hivatalnok, azt nagyban csinálja meg, akinek nagyobb a hitelképessége. Mikor pedig az adósság nagyobb összegre szaporodott, akkor már olyan, mintha vagyon lenn. Egy ember például, akinek már harmincezer forint az adóssága, nem járhat, csak gummitalpú kocsin és legalább két cselédet kell tartania. Ezek a dolgok természetesen egészen különleges viszonyokat teremtenek Budapesten. Minden az eladósodáshoz alkalmazkodik. Itt drága minden; a kenyér, a hús, a lakás. Ellenben — azt lehet mondani — a fényűzési cikkek aránylag sokkalta olcsóbbak, mint a primitív szükségletek. Budapesten a szerelem csaknem olcsóbb, mint a kenyér; a hús drágább, mint az f jour

74 harisnya. A tizenkétszobás lakás aránylag olcsóbb, mint a négyszobás lakás; és a legdrágább az egyszobás lakás. Budapest fényűzése tehát kényszer-fényűzés és a budapesti drágaság a proletarizálódás jele, míg teszem Párizsban a gazdaság szervezettségéé és a vagyonosságé. A budapesti ember a fényűzését a lakásán meg a gyomrán takarítja meg. Kénytelen vele, mert a házbérre nem vár a háziúr és a mészáros meg krájzler

75 beszünteti a hitelt, ha hónap elsején nem fizetjük ki a kontót. Ezért szomorú a mi fényűzésünk és ezért szimptómája a társadalom betegségének az a körülmény, hogy Budapesten százezer főnyi a cseléd és szolgasereg; éppen annyi, mint a tanult munkás. Fényűzés a cselédtartás, de azért cselédet tart nálunk minden kishivatalnok, mert „noblesse oblige".

76 A gyomrunkon s a lakásunkon takarítjuk meg a fényűzés adóját, és amikor a budapesti ember azzal kérkedik, hogy „szegények vagyunk, de jól élünk", akkor a budapesti ember nem mond igazat. Ha már a fényűzésről beszélünk, állapítsuk meg azt is, hogy a borravaló-osztogatás is fényűzés. 74 Szövetfajta. 75 Szatócs. 76 A rang kötelez. 118