Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)

II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései

művelődési házakhoz tartoznak. A helytörténeti gyűjtemények a kerületi tanács illetékes osztálya által jóváhagyott és a Budapesti Történeti Múzeummal egyeztetett terv alapján végzik munkájukat. A gyűjtemények munkájának történeti-muzeológiai felügyeletét a BTM látja el.

A helytörténeti gyűjtemények létesítését a kerületi tanács kezdeményezheti. A javaslatot — a BTM egyetértő véleménye alapján — a Művelődésügyi Minisztérium és a Fővárosi Tanács hagyja jóvá. A létesítés alapvető követelménye a szervezetten megkezdett gyűjtőmunka, a munka- és kiállítási helységek, valamint a személyi és költségvetési feltételek biztosítása.

A gyűjtemények múzeumi gyűjtő és feldolgozó tevékenysége — az esetek többségében — az adott közigazgatási terület önálló községgé, illetve várossá fejlődésének időpontjától napjainkig eltelt időszakra terjed ki, kivételt képeznek a korábbi településű vagy újra települt helységek. De a gyűjtemények tevékenységi területe — a korábbi alapítású község esetében is — új- és legújabbkori, azaz gyűjtő munkájuk csak az elmúlt évekre terjedhet ki. A hagyományos muzeológiai feladatokat - régészet, művészettörténet - az egész fővárosra kiterjedően továbbra is a BTM illetékes osztályai látják el. A helytörténeti gyűjtemények tehát gyakorlatilag újkortörténeti kerületi múzeumok, s mint a terület gazdáinak — ebben a vonatkozásban — feladatuk a múzeumi törvény betartása működési körükben.

A helytörténeti gyűjtemények a területük múltjára vonatkozó anyagokat a múzeumi gyűjteményekre érvényes rendelkezések szerint kezelik. Jelenleg még ezek a követelmények nem valósultak meg következetesen, de a cél az, hogy a múzeumok ügyrendi szabályzatában előírt leltárkönyvek, kartonok kerüljenek mielőbb használatba.

Mivel a kerületi gyűjtemények történeti profilja az elmúlt száz év, ezért természetes, hogy a legújabb kori muzeológiában használatos nyilvántartási módszereket kell alkalmazni. Már az előzetes gyűjtés során rendszerezni kell a tárgyaknak és dokumentációknak azokat a csoportjait, amelyeket a gyűjteménybe be akarnak építeni, s a kezdeti leltározásoknál különbséget kell tenni a tárgy, az irat vagy az előbbiek másolatai között. A helyes gyakorlat az, ha külön-külön leltárkönyvet kap a

I. tárgy, tárgyi emlék, személyi emlék;

II. fénykép;

III. a negatív és a diapozitív;

IV. a dokumentumok és a helyi vonatkozású visszaemlékezések;

V. a nyomtatványok;

VI. könyvtár.

Tehát a helytörténeti gyűjtemény öt múzeumi leltárkönyvet és egy könyvtári leltárát vezet.

A kerületek történetéhez kapcsolódó tárgyak, tárgyi emlékek, ereklyék és azok negatívjai számos gyűjtési kérdést vetnek fel, erre még visszatérünk, Profil-problémákat kell azonban tisztáznunk az írásos dokumentumok, visszaemlékezések, nyomtatványok és a könyvanyag vonatkozásában, hiszen ezeket elsősorban más közgyűjtemények őrzik. Az írásos dokumentumok esetében a levéltári törvény irányadó. A fennmaradó anyag elsősorban igazolványokból, a kerület történetére vonatkozó fontosabb okmányok, iratok másolataiból állhat. A tudományos kutatás akadályozását jelenti, ha a gyűjtés során esetleg előkerülő iratokat

96