Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
Külön figyelmet kell fordítani a második világháború előkészítésének szakaszában jelentkező új gazdasági jelenségekre, .a háború éveiben kialakult gazdasági viszonyokra. A termelésnek a 30-as évek végétől kezdődő fellendülése megkívánja annak vizsgálatát, hogy milyen ágazatokban van felfutás hol van visszaesés, hogyan befolyásolja mindez a munkaerőhelyzetet, a foglalkoztatottságot, milyen következményekkel jár az életviszonyok alakulására. A háború időszakában további új kérdések merülnek fel. Az állami beavatkozás, a „hadiüzem” rendszer és egyéb intézkedések nemcsak a termelés és ellátás alakulását befolyásolták, hanem a munkaviszonyokat, a munkásosztály szociális és politikai helyzetét is. A főváros és az egyes kerületek gazdasági képéhez természetesen hozzátartozik az is, hogy a főváros tulajdonában levő üzemek, a főváros kezelésében álló intézmények helyzetét megvizsgáljuk. Ezek a lakosság foglalkoztatottsága, ellátása szempontjából szintén figyelmet érdemelnek, de ugyanígy az is, hogy a fővárosi tulajdonban levő üzemek és vállalatok termelési, szociális viszonyai mennyiben voltak azonosak vagy eltérőek az állami,— vagy magánkézen levőktől. A részletes vizsgálat során fel fog merülni az a kérdés is, vájjon a községesítés milyen ütemű, milyen tendenciájú volt, s tapasztalni fogjuk, hogy egyes fővárosi üzemek politikai mozgalmak vonatkozásában is különleges szerepet játszanak. Csak a gazdasági és társadalmi viszonyok beható és sokoldalú elemzése után kerülhet sor arra, hogy egy-egy kerületen belül bemutassuk a politikai élet alakulását. Ez a kiindulás azonban — bármilyen fontos is — csak alap lehet ahhoz, hogy racionális magyarázatot adhassunk egyes osztályok, rétegek, csoportok politikai orientációjára, politikai tevékenységére. E vonatkozásban ugyanis figyelembe kell még vennünk a tudati elemek elmaradását a gazdasági-társadalmi meghatározottság mögött, az egyes társadalmi kategóriákra ható politikai-eszmei befolyást, a környezet, neveltetés, hagyomány erejét, s nem utolsó sorban azokat a viszonyokat, amelyeket az ellenforradalmi rendszer hozott létre. Az egyes kerületek lakosságának, gazdasági-, társadalmi helyzetének számbavételét követően tehát meg kell vizsgálni, hogy milyen pártok, politikai szervezetek működtek a kerületben, honnan, kikből tevődött össze ezek vezető testületé, milyen programmal, s nem utolsó sorban milyen tagsággal, milyen társadalmi bázissal rendelkeztek. Ez utóbbi fontosságára azért is fel kell hivni a figyelmet, mert a gazdasági, társadalmi meghatározottsággal nem mindig áll összhangban a politikai állásfoglalás. Egy-azon társadalmi osztály, réteg tagjait gyakran különböző irányzatú, árnyalatú politikai pártban, szervezetben találjuk. Különös jelentősége van a fővárosi lakosság nagy hányadát (1920-ban pl. mintegy 40%-át) kitevő kispolgárság, és e réteg politikai orientálódása vizsgálatánál;. Nem felejtkezhetünk el sem erről, sem az ún. lumpen elemekről akkor, amikor pl. a szélsőjobboldali — főleg nyilas, nemzetiszocialista — pártok 30-as évekbeli előretörésére keresünk magyarázatot. A politikai viszonyokat, a pártok helyzetét természetesen alapvetően meghatározta az ellenforradalmi hatalom jellege, amely elsősorban és mindenekelőtt a baloldal számára állított korlátokat, noha a szélsőjobboldali radikalizmusnak a kialakult hatalmi rendszert veszélyeztető törekvéseit is igyekezett visszaszorítani. Az új viszonyoknak megfelelően elszaporodtak és igen széles társadalmi rétegekre teijesztették ki befolyásukat a különböző szélsőjobboldali szervezetek (Magyar Országos Védegylet — MOVE, Ébredő Magyarok 71
