Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
DR. KUBINYI ANDRÁS: A KÖZÉPKORI FŐVÁROS Valamely középkori városnak, vagy akár egy részének történeti feldolgozása esetén a kutató több problémával találja magát szemben. A feudális város a társadalmi munkamegosztás területi rendjében az árucsere központja, amelyben különös szerepet játszik a kézműves ipar is. A halálozási arányszám többnyire jóval magasabb a faluénál, és ezért állandó a bevándorlás. Mindebből következik, hogy a város történetét nem szabad szűkebb piackörzetétől, egyben demográfiai tartalékától elszigetelten tárgyalni. Egy város keletkezéséhez elsősorban gazdasági adottságok szükségesek, azaz városias település csak akkor jöhet létre tartósan, ha egy bizonyos terület gazdasági fejlettsége már árucsere-központot igényel. (Ezen kívül természetesen vannak más adottságok is: pl. egy bányászati központ különösebb piackörzet nélkül is várossá lehetett.) Bár a feudális erők - a király vagy a földesúr - szentesítik a várossá alakulás jogát, de ez önmagában nem elég: a gazdasági adottságok nélkül alapított városok rendszerint elsorvadtak. Az, hogy egy területen — amelyen indokolt a városképződés — melyik helység lesz várossá, azt többnyire a földrajzi adottságok határozzák meg, pl. hegység és síkság találkozása, könnyű folyami átkelőhely, utak metszőpontja. A Budapestet alkotó három egykori feudális város mindegyikére állnak ezek a feltételek, ezért nem véletlen, hogy jelentőségükben egymást váltogatták. Megállapíthatjuk tehát, hogy valamely feudális város, vagy annak része történetét nem kutathatjuk elszigetelten, hanem csak környékével együtt, komplex módszerekkel. Szükséges továbbá még az általános város- és falutörténeti irodalom ismerete, hogy össze tudjuk hasonlítani városunk fejlődését a többi településsel, hogy ezáltal meghatározhassuk, melyek fejlődésének általános és különös jellemvonásai. Mai fővárosunk — ahogy ezt e könyv későbbi fejezetei részletesen tárgyalni fogják — több, egykor önálló település egyesüléséből keletkezett. 1873-ban egyesült Buda, Pest és Óbuda, majd 1950-ben csatolták az így létrejött Budapesthez a peremvárosokat. Mai fővárosunk területe tehát a múlt század harmadik negyedéig, egyes területeken pedig e század közepéig — jogilag önálló településekből állott, amelyeknek természetesen egymástól független, sajátos történetük is volt. Budapest mai közigazgatási kerületbeosztása csak nagyon kevés esetben felel meg az egykori önálló települési egységeknek. Bár a IV., XIX. és XXI. kerületek területileg megegyeznek az 1950 előtti önálló Újpest, Kispest és Csepel városok határaival, de eltérnek a középkori, azaz a török foglalás előtti területi beosztástól. Más kerületek több, korábban önálló települést foglalnak magukba; így pl. a XVII. kerület 27
