Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
Sikerrel hajthatja végre a szakkör és a klub műemlékvédelmi, hagyományőrző feladatok megoldását is. Mozgósíthat — szakavatott vezetés mellett — feltárásokban közreműködő társadalmi munkásokat. Vállalhatja neves személyiségek, névtelen hősök sírjainak vagy tömegsíroknak gondozását. Részt vehet műemlék helyreállító munkában, figyelmeztetheti a Budapesti Történeti Múzeumot építkezéseknél felbukkanó leletekre. Gyakoriak a szakkörök által a művelődési házakban vagy — kooperációs jelleggel — más helyiségekben rendezett helytörténeti kiállítások. Felsorolunk ezekből néhányat: az ÉVIG Művelődési Központ — A szakmunkásképzés négy éve; Radnóti Miklós Művelődési Ház — 75 éves az IKARUSZ; Törekvés Művelődési Ház — 70 éves a Törekvés Sport Egyesület stb. A Józsefvárosi Művelődési Klub önálló helytörténeti kiállító teremmel is rendelkezik, amelyben időszaki kiállításokat is rendeznek. A tudományos intézményekkel kialakított együttműködés, a szakirodalom tanulmányozása, a hosszú gyakorlatra visszatekintő kiállítás-vándoroltatás, a helytörténeti kiállítások mennyiségének és minőségének további fokozását teszi lehetővé. A helytörténeti munka és az ismeretterjesztés a művelődési házak tevékenységében szorosan összekapcsolódik. Ha mégis különbséget teszünk e két fogalom között, inkább a regisztráló szándék vezet bennünket. Melyek a helytörténeti ismeretterjesztés területei? Épülhet az ismeretterjesztés a szakkör (klub) kutatótevékenységére; napirendre tűzhető például olyan téma, mint a „Beszélgetés Kőbánya történetéről”, „Újabb adatok Mátyás király cinkotaivadaskertjéről” stb. Támaszkodhatunk természetesen külső előadókra, szakemberekre is az előadások szervezésében. Itt egy újszerű, megalapozottabb kooperációra gondolunk. A művelődési házaknak tanácsos előre közölniük előadás-igényeiket a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal, a tőlük kapott tájékoztató anyagok alapján. így biztosítható a legmegfelelőbb előadások és előadók jó kiválasztása. A kerülettörténeti kérdésekben rendezett szakmai viták a szakemberek és a kutatók számára is alkalmat nyújtanak arra, hogy az érdeklődők véleményéről, munkájuk fogadtatásáról tájékozódhassanak. A képzeletre és az érzelmekre is mélyebben ható helytörténeti programok és témák szerepeltetése jelzik a helytörténeti érdeklődés támasztotta igények felismerését: („Nagytétény az irodalomban és zenében”, „Buda és Beethoven”, „Bartók, Kosztolányi és Budapest” stb.). Kutatók és hivatásos ismeretterjesztők kooperációjára vár a fővárostörténet egészére vonatkozó témák részleteinek tematikus kidolgozása. A helytörténeti vetélkedés és barkochba — mint a közművelés divatos és szórakoztató formája — szintén elterjedőben van. A helytörténeti vetélkedő kérdéseinek összeállítása nem ördöngös feladat. Vannak a helytörténeti filmezést meghonosítani törekvő kezdeményezések is, amelynek lehetőségeit ugyancsak számos ilyen jellegű program sikere illusztrálja. A tevékenységi területekről szólva végezetül — de nem utolsósorban — szólnunk kell a helytörténeti sétákról, kirándulásokról is. Ezeknek a csoportos együttléteknek is van bizonyos pszichológiai háttere, túl azon, hogy a szervező gondoskodik a szakszerű ismertetésről. Hogy csak egy fontos szempontra utaljunk; az életkori sajátosságokból következik, hogy a látottakat - kortól függően - különbözően értékelik, ezért helyes, ha a 158
