Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
tevékenységi terület van, ahol a hely biztosításában ekkora jelentősége lenne a tenniakarásnak s a jószándékú kezdeményezésnek. A művelődési háznak — a mozgalom támogatása érdekében — évente mintegy 5000 Ft-nyi összeget kellene költségvetésébe beépíteni egy-egy szakkör vagy klub ellátmánya részére: éspedig 2000 Ft-ot vezetői díjként, 3000 Ft-ot meghívott előadók tiszteletdíjára, fotózásra, postaköltségre stb. A magnetofon, - dia-vetítő olyan kellékek, amelyek általában nem hiányoznak művelődési házainkból, s ezeket időlegesen — más csoportokkal együtt — a helytörténeti szakkörök és használhatják. A gyakorlat azt mutatja, hogy egy-egy jól működő szakkör a speciális feladatokhoz maga vásárolja meg az igényesebb felszerelést: különböző eredetű anyagi támogatásból, a szakkör által elnyert pályadíjakból stb. A honismereti mozgalom kibontakozásának kezdetén a szakkörök kaptak elsőrendű szerepet, s váltak e tevékenység elfogadott keretévé. Ez az oka annak, hogy művelődési házainkban a tevékenységet ma is jobbára szakköri tevékenységnek nevezik, holott a felnőtt korosztályúakból álló szakkörök működése inkább klub-formájú. Ezeket helyesebb is kluboknak neveznünk. A szakkör egy zártabb jellegű tevékenységi forma, amelynek munkája bizonyos mértékben hasonlít az oktató-nevelő intézményekben folyó munkára. Ez a közösség az iskoláskorúak életkori sajátosságainak felel meg inkább, és jobban érvényesül benne — jobban is kell érvényesülnie — a szakkörvezető irányító szerepének. Az iskoláskorú fiatalok és a művelődési házak egyre szorosabbá váló kapcsolata, minthogy ezekben az intézményekben mind több diák tölti szabadidejét, a szakköri tevékenységnek nagy jövőt ígér. Ez az alkotó munkára serkentő tevékenységi forma segíti a fiatalokat a felnőtt közösségbe való beilleszkedésben is. A szakköri tagság kedvező létszáma kb. 10 fő. Az ennél népesebb közösségben a munka színvonala általában alacsonyabb, és bizonyos fegyelmi problémák is felmerülhetnek, ami a tevékenységnek feltétlenül ártalmára van. Tekintetbe véve a tagok életkorát és azt, hogy többségüknek egyéb szorgalmi feladataik is vannak; azt tartjuk helyesnek, ha egy vagy kéthetenként szerveznek 90—100 perces foglalkozásokat számukra. Célfeladatok sürgető megoldása esetében lehet gyakrabban is foglalkozásokat tartani, lehetőleg délután 5 és 7 óra között. Hacsak nem áll fenn megoldhatatlan nehézség, a szakköri foglalkozások időpontját állandósítani kell, mert a megszokottságnak és a rendszerességnek ebben az életkorban jelentős szerepe van. A szakköri élet vezetője a szakköri titkár, aki a fontosabb eseményeket rögzítő naplót is vezeti. Bizonyos idő elteltével ez a napló életre kelti az emlékezetben egybemosódó mozzanatokat, és később — a művelődési központ archívumában — értékes közlések forrásává válhat. Éppen ezért oda kell hatnunk, hogy egy szakkör megszűnésekor, vagy működésük bizonyos ciklusaiban, naplóik a Fővárosi Művelődési Ház archívumába kerüljenek. A szakkörvezető a szakkör profilját az adottságoknak és szükségleteknek megfelelően alakítsa ki. A programok különböző területekre specializálódhatnak: lehetnek ismeretterjesztő, tényanyag és dokumentumgyűjtő célzatúak; komplex tevékenységet felölelőek; magukba foglalhatnak pl. műemlékeket gondozó, fotózó és más tevékenységeket is. 155
