Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)

II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései

Előbb felüti a helyi sajtó (Erzsébet, Kispest, Kőbánya stb.) évfolyamait, és a feltételezhető keletkezési időpont évjáratait átnézi. Ha a szorgalmas lapozgatás után eredmény mutatkozik, annak alapján már a Fővárosi Levéltár segítségét kérhetjük. A fentebb felsorolt szobrokat a főváros a közelmúlt esztendőkben rendbehozatta. Gondja van a többi szoborra is, azok karbantartására, mert az időjárás, a város levegője ellensége a kőnek és az ércnek is. Szobrainknak az anyagi értéken felül számottevő - sok esetben pótolhatatlan - művészi értékük van. Gondozásuk, javításuk, helyreállításuk nagy anyagi áldozattal jár. Ahogy az ember készakarva nem rongálja otthona berendezését, bútorait, nem rongálja a nép vagyonát, a vasutat, a gyárat, éppúgy óvnunk, vigyáznunk kell a szobrokat is. De ha mégis megtörténnék ilyesmi — az otthoni bútort, a vasút hibáit, a gyár kárát meg lehet javítani, helyre lehet hozni, pótolni lehet. De mit csinálunk az olyan szoborral, amelynek alkotója már nem él, a szobor gipszmintája nincs meg, és esetleg sem rajzunk, sem fényképünk nincs róla? Hiába állítjuk azt helyre a legjobb szándékkal, a legtökéletesebb tudással, az már többé nem lesz az eredeti! Tehát a szobrok, emlékművek fokozottabb védelmet kívánnak mindenkitől. Talán a szobroknál is esendőbb a sorsuk az emléktábláknak. Budapesten a közterületeken kereken ezer emléktábla szól hozzánk. Hol csak szavaival, hol meg művészi ábrázolásaival. A szobrokat könnyebb számontartani, mint az emléktáblákat. Hogy miért? Szobrot nem szoktak csak úgy spontán állítani. Az emléktáblák állításának is megvan a rendje, szabálya, de előfordul, hogy egy közület, egy iskola elhatározza, hogy emléktáblát létesít. Az elhatározást tett követi, és máris eggyel több az elméktáblák száma, mint ahányról a hivatalos nyilvántartás tud. A kezdeményezéssel mindenkor forduljunk a kerületi tanács vb népművelési csoport­jához, mert ők hivatottak arra, hogy azt továbbvigyék a Fővárosi Tanács VB Népművelési Osztályához engedélyezés céljából. Ha az megtörtént, a Főosztály gondoskodik a szöveg­­tervezet szakszerű elkészítéséről. (Ezzel elkerülhető az, hogy egyazon személyről — mint már előfordult — eltérő tartalmú emléktáblák létesüljenek.) S ezzel biztosítjuk, hogy az emlék­tábla a hivatalos nyilvántartásba bekerülve, a gondozást sem kerüli el. Szobrot nem lehet csak úgy eltüntetni, de ha lebontják a házat — esetleg csak tatarozzák —, nyoma vész az ott volt emléktáblának. Volt rá eset, hogy így tűnt el a már említett Arányi-féle emléktábláknak egyike-másika is. így semmisült meg sok — ugyancsak műemlék számba menő — 1838-as árvíztábla, több helytörténeti emléktábla, de jelentős személyekre vonatkozó tábla is. Ezen a területen a helytörténeti bizottságoknak nagy segítségére van a budapesti emléktáblák most folyó pártfogásba vétele, nyilvántartásuk kezelése. De figyelmeztetnünk kell az ezzel foglalkozókat, hogy a kerület nem minden emléktáblájának jut gondozója, tehát helyes lenne a kerületekben a többi emléktáblát is figyelemmel kísérni. Persze az emléktáblák között is akad ismeretlen keletkezésű. Ilyen esetekben minden­esetre könnyebb a dolgunk, mert keletkezése pontosabb idejére legtöbbször akad valami utalás rajta, és akkor már könnyebb dolgunk van a hírlapok lapozásával is. A helytörténészeknek minden műemléki kérdésben szívesen nyújt segítséget a Fő­városi Műemlék-felügyelőség (V., Városház utca 9-11.), akárcsak a szobrok, emlék­139

Next

/
Thumbnails
Contents