Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)

II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései

Múzeumok

A múzeumokat igyekeztünk a budapesti helytörténeti kutatás igényei szerint ismertetni. A nagy közgyűjtemények országos feladataira nem szükséges kitérnünk, és a helytörténeti bemutató helyeket is csak felsoroljuk.

Budapesti Történeti Múzeum

1887-ben alapította meg a főváros a saját múzeumát, főleg az aquincumi, ókori anyag bemutatására.

A múzeum önálló osztályai:

Ős- és Ókortörténeti Osztály (V., Károlyi M. u. 16.)

Kiállításai Aquincumban vannak, de anyagával részt vesz minden nagyobb várostörténeti kiállításon. A volt Károlyi-palotában dolgoznak az osztály munkatársai, itt dolgozzák fel a leleteket és őrzik az ásatási feljegyzéseket. Itt kaphatnak további útmutatást az érdeklődők is, de maga a kutatási terület — amely magas szintű archeológiái ismereteket követel meg, és latin nyelvtudást igényel — nem művelhető öntevékeny módszerekkel. Utalunk arra, hogy az Elnöki Tanács 1963. évi 9. sz. törvényerejű rendelete — amely a muzeális értékek védelméről szól - 16. §-ában ki is mondja: „Az ásatáshoz a fővárosi, megyei, megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottságának hozzájárulását kell kérni.” A 17. § (1) bekezdése így rendelkezik: „Ha ásatás esetén kívül földmunka vagy más ok következtében a föld felszíne alatt rejlő muzeális tárgy kerül elő, ezt a felfedező ... köteles huszonnégy óra alatt a megyei múzeumnak vagy az erre kijelölt országos múzeumnak bejelenteni.”

Középkori Osztály

(I., Szent György tér 2., Várpalota)

Kiállításait a helyszínen rendezi, legnagyobb értékei az elmúlt negyedszázadban a Várban talált leletek. Itt dolgozzák fel a leleteket, itt kapnak útmutatást a középkori kérdések után érdeklődők. A sajátos budapesti periodizáció révén az osztály hatásköre a honfoglalás korától 1686-ig - Buda visszafoglalásáig - terjed.

118