Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
579 Ugyanis midőn az 1870. XLII. t.-cikkből számos § a fővárosi törvénybe átvitetett, ama köztörvényhatósági 58. § k) pontja (az alispán jogáról) a fővárosi polgármesteri hatáskört szabályozó 74. §-ban f) alatt szóról-szóra lett átírva, hol t. i. az alispán a nem pontos tisztviselőt rendes vagy tiszteletbeli tisztviselővel helyettesítheti, átíratott e pont anélkül, hogy ezen gépies átvitelnél a két törvény közötti különbségre, azoknak eltérő elveire a legtávolabbi figyelem fordíttatott volna. Itt ezen egyetlen helyen jelenvén meg tehát a „tiszteletbeli“ szó, minden előzmény, minden rendszer és összefüggés nélkül; helyénlevőnek gondolom, hogy ezen szembeszökő tévedés még idejekorán tisztázódjék és ha már ilyen kifejezésével a törvénynek bármily alapon, de mégis találkozni kénytelenek vagyunk, az kellő értelmére redukálva oldja meg a különben érthetetlen szót, mi szerintem annak határozatilag leendő kimondásában összpontosulhatna: hogy a főváros szolgálatában tiszteletbeli minőséget nem ismervén, az 1872. XXXVI. t.-c. 74. § f) pontjában előforduló tiszteletbeli kifejezés alatt, a főváros új szervezetének szintúgy, mint sok éves gyakorlatának összhangzásában, csak azon ideiglenes ingyenes szolgálatot érti, mely a hatóságnál ott nyeri alkalmazását, hol ez valamely belépő egyénre nézve a „próbaidő“ tekintetében látszik szükségesnek. Midőn tehát az igen tisztelt közgyűlést arra kérném, hogy határozatát az itt formulázott alakban kimondani méltóztassék, bátor vagyok még csak annyit megemlítenem: hogy a főváros már a régi időben sem mutatott fel sok szerencsét a tiszteletbeli tisztviselőben; hogy már az 1860-ik új alakulás csakhamar megszüntette a múltnak ezen tarthatatlan intézményét; a legutolsó tisztválasztás alkalmával pedig ez még csak szóba sem hozatott többé; hogy a vidéki, helyesben megyei életnek mintegy hagyományszerűleg még ma is mondhatni kivétel nélkül fennálló társadalmi rendszere a fővárostól lényegesen különbözik, ott a vagyonosság az értelmiség egy bizonyos fokának fogalmával nagyon gyakran találkozik vagy legalább a kettő közötti hézag mindenesetre csekély jelentőségűnek mondható, midőn a fővárosban ezen választófal óriási, minek természetes következménye: hogy ha a „tiszteletbeliség“ a megyékben még a mai időben is megjárja, ennek a fővárosban már nincs talaja, hol a kornak egyik hatalmas jelszava a „munka“ és az ezt teremtő államgazdászati ama magasztos „eszme", hogy „nemzetek“, a társadalom átalján jólétre csak anyagi gyarapodással vergődhetik, ezt pedig a munka adja meg, oly erős gyökeret vertek már, mely szerint tiszteletbeli ingyenes munkáról az újabb nemzetek hallani sem akarnak. Ily körülmények között ne menjünk hátra és legalább a kulturális fővárosban ne állítsuk fel ismét azt a régi korhadt tant, hogy vagyont nézzünk, midőn képességét keressük! vagy .... de már kimondani sem tudom, annyira nem akarhatja ezt közülünk csak egy is.“ 37*
