Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
271 élhessenek szavazati jogukkal, hogyha saját tényükről, vagy eljárásukról van szó. A 75. § meghatározza, hogy a fővárosi tanács mely tagokból álljon, t. i. a polgármesterből, egy vagy két alpolgármesterből és a tanácsnokokból. Most méltóztassanak ezen két §-t összevetni és akkor kitűnik a szerkezet hibás volta, mely azt mondja: „Valamint egy tanácsnok sem, ha a tanács eljárásáról van szó.“ Nem ez helyes, hanem az, hogy „a tanácsnak egy tagja sem,“ mert a tanács nemcsak tanácsnokokból, hanem polgármesterből és alpolgármesterekből is áll. Azt a módosítást ajánlom tehát, hogy a szavak helyébe „egy tanácsnok sem“ tétessék „a tanácsnak egy tagja sem.“ (Általános helyeslés.) Nehrebeczky S. „A statisztikai hivatal főnöke“ elnevezés nem korrekt, mivel ennek neve: „a statisztikai hivatal igazgatója.“ Kérem tehát kiigazítását. (Helyeslés.) A 66. § Steiger és Nehrebeczky módosítványaival, a 67. § a közp. b. szerkezetében fogadtatik el. Olvastatik a 68. §. Szapáry Gy. gr. előadó. E pontnál tisztába kell jönnünk aziránt, milyen legyen a törvényhatóság, amelyet rendezni kívánunk: tisztán administrativ testület legyen-e, vagy hivatva legyen-e egyszersmind politikai jogok gyakorlatára. Épen ezért más fővárosok szervezete fővárosunkra nem alkalmazható. Mindazon fővárosokban, amelyekben a főpolgármester választatik, e választás sok retortán megy keresztül; ezenfelül mindezen városok csak administrativ hatáskörrel bírnak. De oly törvényhatóságban, mely politikai hatáskörrel is fog bírni, mert kétséget nem szenved, hogy Buda-Pest mint Magyarország fővárosa ugyanazon hatáskörrel fog fölruháztatni, mellyel a többi törvényhatóságok is felruházvák: ennek természetes következménye, hogy azon állomás betöltésére, amelynek viselője hivatva lesz a törvényhatóságot képviselni, nagyobb befolyást kell biztosítani az állam kormányának. Szükséges, hogy az állam kormányának ily törvényhatósággal szemben oly közege legyen, ki a bizottság tagjaival mind a törvényhatóság gyűlésein, mind azokon kívül, érintkezésben lehessen és előttük az államnak és az államkormánynak nézeteit és érdekeit képviselhesse; de kell, hogy ezen közeg az adminisztrációra is felügyeljen és hogy e jogát valósággal gyakorolhassa is. Épen azért, mert e szempontokat figyelembe vette a központi bizottság, nem fogadta el az eredeti miniszteri javaslatot, hogy a főváros által választandó három jelölt közül a kormányhatalom nevezze ki a főpolgármestert. Ez által a felelős kormány oly helyzetbe juttathatnék, hogy oly egyént kellene saját nézeteinek s szándékainak kivitelére kinevezni és érte felelősséget vállalni, ki iránt bizalommal talán nem viseltetik; ezenfelül azon jog, mely ezen intézkedés által a törvényhatóságnak adatnék, részben illuzoriussá válhatnék, mert ha a kormány köteles lett volna a 3 egyén közül egyet kinevezni, akkor fenmaradt volna a kormánynak azon joga is, hogy azon általa kinevezett egyént bármikor hivatalától felfüggessze. De nem fogadta el a központi bizottság azon nézetet sem, melyet a különvélemény foglal magában; neve
