Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)

Tartalom

63 nősen a megyékben oly gyakoriak voltak. A kérdés megoldva tehát akkor lesz, ha a törvényhatóságok jogai és kötelességei szabályoztatnak, továbbá ha a felelősség érvényesítése formuláztatik. Ezen viharos tüntetéseknek egyéb­iránt nagy mértékben elejét vette már az 1848. törvény is azáltal, hogy a törvényhatóságokban képviselőségeket alkotott. A felelősség kérdésének meg­oldását pedig könnyítette, midőn a felelős kormányzati rendszert szervezte az előbbi dicasteriumok helyett. Jelenleg midőn az országgyűlés nem puszta kérelmezéseket, hanem tényeket eredményez, midőn évenkint megtartatik, midőn a minisztérium csakis a többség által támogatva kormányozhat, midőn tehát az alkotmány őrzésének súlyos terhe a törvényhatóságok vállairól levétetett: mi sem tartjuk lényeges­nek a törvényhatóságok azon előbbi jogát, hogy az ország alkotmányát sértő kormányrendeletektől a végrehajtást megtagadhassák, elegendőnek tartjuk, hogy az országgyűlés előtt panaszt emelhessenek. Ellenben meg kell hagyni náluk ezen jogot oly rendeletekre nézve, melyek saját törvényhatósági jogaikat sértik és ezt az institúció fentartásának érdeke kívánja, mert valamint az ország alkotmányának természetes és legilletékesebb védője maga az ország­­gyűlés, úgy viszont a törvényhatósági jogoknak első vonalban nincs illetékesebb védője, mint a törvényhatóság maga, a csomó megoldása pedig következő: Ha a törvényhatóság valamely miniszteri rendeletet felfüggesztett, füg­gőben kell tartani akkor saját végzését is mindaddig, míg az országgyűlés az illetékesség kérdése felett nem határozott. Ha pedig a miniszter saját rende­letét rendkívüli eszközök, például királyi biztos által időközben is bármi oknál fogva érvényesíteni kívánja, azt ugyan tehesse és ily alkalommal a tisztviselők a királyi biztosnak engedelmeskedni tartozzanak, de tettéért az országgyűlésnek mind a szükség mind a törvényes illetékesség szempontjából felelős legyen; mert rendkívüli eszközök alkalmazása, bár törvényes felhatalmazás mellett, mindenkor részletes és ideiglenes felfüggesztése az alkotmánynak. Azok irá­nyában, kik ellen intéztetik, az alkotmány-felfüggesztés pedig oly komoly dolog, melyet soha és semmi esetben súlyos és minden oldalról igazolt fele­lősség nélkül megengedni nem lehet. De oly rendeleteken kívül, melyek az alkotmányos, vagy a törvényható­sági sajátságos jogokat érintik, vannak még olyanok is, melyek a közigazga­tásra vonatkoznak, akár felebbezés útján, akár a törvények végrehajtása körül utasítások alakjában, akár motu proprio adatnak ki: ezek nem eredmé­nyezhetnek ugyan soha illetékességi kérdéseket, de mivel épen a törvény­­hatósági szerkezet sajátságainál fogva a körülmények nem lehetnek oly homogének az egész országban, mint minők a centralizált kormányrendszer mellett szoktak lenni, megtörténhetik, hogy valamely rendeletnek végrehajtása vagy épen nem, vagy legalább azon modorban nem célszerű, sőt épen kivihetetlen, a miként kívántatik, ily esetben kötelessége a törvényhatóságoknak a központi kormányt a fenforgó nehézségekről felvilágosítani és javaslataikat felterjeszteni, ily esetben tehát meg kell engedni, hogy felvilágosítólag elő-

Next

/
Thumbnails
Contents