Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
IX nem csupán városi, hanem országos érdek. Országos érdek azért, mert nincsenek igazi városaink s szükség van egy nagy fővárosra, mely a magyar államot megfelelően képviseli. A nagy fővárosok közül Páris a Szajna, London a Themze két partján fekszik, ugyanígy fog elterülni Magyarország jövendő fővárosa a Duna két partján. London közigazgatási egyesítése sem ment simán s a hatalmas korporációk minden telhetőt elkövettek az egyesítés megakadályozására, mégis sikerült az egyesítés megteremtése, ami a város és ország érdekeit hathatósan előmozdította. Az egyesítés mindenhol a haladás és virágzás emeltyűje volt, nálunk is így lesz. Az enquéte eredményeképen a belügyminiszter 1871. november 9-én olyan törvényjavaslatot nyújtott be a főváros beligazgatási szervezetéről, amely az egyesítést kimondotta. Az egyesítés indokolásául felhozatott, hogy „a magyar államnak oly központra van szüksége, mely a magyar állam érdekeinek valóságos gyűlhelye, ezeknek legfőbb támasza és előmozdítója legyen, mely a magyar államiság eszméjét méltóan képviselje és a nemzeti fejlődés érdekében úgy szellemileg, mint anyagilag a részekre ellenállhatlan vonzerőt gyakoroljon. E központ egy hatalmas, alkatrészeiben egységesen szervezett főváros, mely a nemzet szellemi és anyagi fejlődésének leghathatósabb eszközeit folytonosan gyűjtögetve, helyhatósági intézményeinek lehető legcélszerűbb berendezése és kezelése által egyúttal a jó rend, a valódi műveltség és társadalmi magasabb célnak gyűlhelyévé váljék. Az állam érdekeinek hathatós előmozdítása, a helyhatósági intézmények célszerű berendezése és kezelése a fővárosban nem képzelhető anélkül, hogy a közigazgatás, mely egyrészt az állam fentartására és erősbítésére szükséges eszközöket szolgáltatja, másrészt pedig a lakosság jólétéről, kényelméről és jogosult igényeinek kielégítéséről kell hogy gondoskodjék, egységesen és összhangzó működésre képesnek ne szerveztessék.“ Az egyesítés eszméjét az érdekelt törvényhatóságok nem fogadták jóindulattal. Pestváros törvényhatósága 1871. november 25-én a képviselőházhoz intézett felirata hangsúlyozza, hogy a rendezés 'és egyesítés kérdése együtt nem tárgyalható. Nem tárgyalható, mert a rendezési kérdés megoldása körül főleg a közigazgatás érdeke határoz, az egyesítés kérdése körül ellenben főleg a két város különleges vagyoni és gazdasági viszonya dönt. A rendezést mindenekelőtt törvény által kell megállapítani és azután hajtani végre közigazgatás útján. Ellenben az egyesítést mindenekelőtt közigazgatási úton kell előkészíteni és csak miután ekként az akadályok elhárítva vannak és az érdekek kiegyenlítve lettek, lehet az egyesítést, mint tényt törvényesen kimondani. Mindaddig, míg a két város polgárainak magánviszonyai a kölcsönös érintkezés terén kereskedelmi, ipari és társadalmi tekintetben annyira össze nem fűződnek, hogy a budai Pesten és viszont a pesti Budán magát honosnak érezni nem fogja, az egyesítés bár törvény és közigazgatás útján végrehajtatik is, csak papiroson fog maradni. Csak akkor, ha a már meglevő, valamint célbavett hidakon a közlekedés díjmentessé tétetik, főváros egyesítése. II
