Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
50 teendők vártak; de az eddig lefolyt idő és a teendők közti arányra, valamint az 1848: XVI. t.-cikk 1. §-ra való tekintettel, már előre jogosultnak tartottuk: azon feltevést, hogy ezen legégetőbb kérdés nagy fontossága miatt a mélyentisztelt törvényhozás munkasorozatának egyik első helyét foglalandja el. Átlátjuk mi, hogy ily nagyfontosságú kérdés megoldása, különösen, átmeneti korszakban sok nehézséggel jár; méltányolni tudjuk mi teljes mértéke szerint azon nehézséget is, melynél fogva az újabbi időkben életbeléptetett parlamentáris kormányrendszerünkkel a hazai municipális rendszert egyesíteni szükséges s amely műveletben egyikét másikáért feláldozni nem szabad. Átlátjuk mi azt is, hogy ezen kérdés megoldása csak küzdelemmel járhat, de ha ezen ügy nem pártkérdésnek, hanem — amint kell — hazai alkotmányos szabadságunk egyik életfeltételének tekintetik, melynek bírására e honnak minden hű fia pártkülönbség nélkül törekszik: meg vagyunk győződve, hogy akkor ezen nagyfontosságú és nehéz kérdés megoldása sikerülni fog. Távol van tőlünk azon nagy horderejű intézkedéseknek el nem ismeréséreirányzottnak tekinthető célzás, mely a mélyen tisztelt országos képviselőtestület részéről szeretett hazánk javát különböző irányokban előmozdító cselekvényeiben nyilvánul: a sok szükség közt csak élesebben kívántuk jelezniazon legnagyobbak egyikét, mely a köztörvényhatóságok működésére s innen kifolyólag honunk összes polgáraira súlyosan nehezedik; mert azon törvények, melyek alapján a jelenlegi köztörvényhatóságok a törvényhozás további intézkedéséig állanak, nélkülözik azon garanciákat, melyeket alkotmányos polgár alkotmányos hazában szabadságának megvédésére törvényben kíván biztosítva látni, nélkülözik a köztörvényhatóságok jogkörének meghatározását, melynek keretén belül közigazgatási teendőiket végezni, vagyonukat pedig legjobb belátásuk szerint kezelni jogosítva lenniök kell; sőt nem ismerhető fel abban azon mindenek felett szükséges demarcacionális vonal sem, melyen túlkapás esetére bármely köztörvényhatóság önkormányzati jogára támaszkodva törvényes érvénnyel kiálthassa az államhatalom ellenében is a netovábbat. Mindaddig, míg e hiányokon a törvényhozás nem segít, alkotmányos szabadságunk csonka, intézményeink tökéletlenek. Teljes meggyőződésünk, hogy nincsen károsabb befolyás egy nemzet életére, mint az ideiglenességnek zsibbasztó hatása, mert minden ideiglenesség a bizonytalanságnak soha ki nem kelő, de a nemzetet folytonosan sorvasztó csiráját hordja magában és azért a mostani rendezetlen, ideiglenes állapot megszüntetése nemcsak fővárosunkban, hanem az egész ország összes lakosainál oly általános óhajjá vált; miszerint csak ezen kérdés gyors és a korszellemnek megfelelő megoldása által hisszük a közmegnyugvást elérni. Rendezett községi élet és a köztörvényhatóságoknak szervezése nélkül az alkotmányos szabadság csak írott betű, melynek malasztját senki nem élvezi. Ilyen a jelenlegi helyzet, mely senkit ki nem elégít s a jövőt nem biztosítja. Hazánkat már sokszor és sok oldalról fenyegette veszély, erejét
