Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
608 39. Tárgyaltatott Széher Mihály közgyűlési tagnak egy „tájékoztató“ bizottmány kiküldése iránt előterjesztett következő indítványa: „Még folyó év április hó 28-án a 34-es küldöttséghez beadott jelentésemben tettem említést arról, miszerint a három város küldötteiből egy egészen szükkörü bizottmányt kértem fel, mint tájékoztatót azon viszonyok iránt, mik képezendik azon teendőink sorát, hogy az új törvényhatóság megalkotása után működését azonnal megkezdhesse és előzetesen már ismerje azon tárgyakat is, melyek rövidebb idő, nehány hó alatt fognának csak életbelépettetni, valamint azokat is, melyek az új törvényhatóságnak intézkedését később veendik igénybe. Ezen szükkörü bizottmány megállapodásainak lett kifolyása a külön megtartott többrendű enquétek az árvaügyben, ezen bizottmány irányzatának tulajdonítható több oly javaslat, mely ma már mint elfogadott tény jelenik meg szervezeti munkálatainkban. De a bizottmány tovább nem mehetett, míg az összes művelet a miniszter felülvizsgálata után keresztül nem ment; mely idő azonban most már bekövetkezvén, azon kérdés merül fel: vájjon egy ilyen bizottmány működésének, s így kiküldetésének szüksége fennáll-e még ma is? És szabadjon ezt igenlőleg következőkben indokolni, világosan megemlítvén, hogy egy ily munkálat merőben csak anyagul fogna szolgálni az új törvényhatóságnak, mely azt tárgyalásba vevén, tetszése szerint elfogadhatja, igazít rajta, vagy azt akár egészen is elvetheti. A fővárosi törvény 137. §-a szerint azon közgyűlés, mely a főpolgármestert megválasztja, megteszi mindazon intézkedéseket, melyek a törvény végrehajtásához még megkívántainak. Egy tömör erdő áll teendőkben az új törvényhatóság, de már ezen legelső közgyűlés előtt is. Alig képzelhető, hogy ezen nagy átalakulásnál azon perctől kezdve, amint az új bizottsági tagok megválasztattak, az idő és a végzendők helyes sorozata az, miket kellő beosztással kelletik kezelnünk; különben sérülést szenvednek legszentebb közügyeink. Mert ne higyje senki, hogy egy régi pl. gyámi bizottmánynak tagjai, kivált ha ezeknek egy része újból meg sem választatott, még bizottmányozni csak egy percig is hajlandó lesz, amint hogy enélkül azután az a budai gyámi tanács még csak ülést sem képes tartani, stb.; ne higyjük, hogy bármit is rendeljen a törvény, annak a meg nem választott tisztviselőnek hivatalkodásából az új testület megalakulásáig más, mint burján sarjadzék. Azért ne bizzunk semmit a véletlenre, legkevésbé pedig az utolsó percre, hanem lássuk előzetesen képletét és rendszeres egymásutánját mindazoknak, mik az említett közgyűlésnek mindenekelőtt is legközvetlenebb teendőire várnak. De az előtt egyszersmind épp úgy ismeretlen ne legyen a később életbeléptetendők sora sem. Részemről legalább nem tudnék soha megnyugodni abban, hogy pl. az október 15-iki közgyűlés (feltéve, hogy ekkor tartatnék ez meg az új polgármester elnöklete alatt) a legelső teendők körül mindjárt vagy csak tapogasson minden alapos kom
