Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
603 1873. szeptember 25. Széher Mihály indítványa egy tájékoztató bizottmány kiküldése tárgyában. 147. Még f. é. ápril hó 28-ról a 34-es küldöttséghez beadott jelentésemben tettem említést arról, miszerint a 3 város küldötteiből egy egészen szűkkörű bizottmányt kértem fel, mint tájékoztatót azon viszonyok iránt, mik képezendik szoros teendőink sorát, hogy az új törvényhatóság, megalkotása után, működését azonnal megkezdhesse; és előzetesen már ismerje azon tárgyakat is, melyek rövidebb idő, néhány hó alatt fognak csak életbe léptettetni, valamint azokat is, melyek az új törvényhatóságnak intézkedését később veendik igénybe. Ezen szűkkörü bizottmány megállapodásainak lett kifolyása a külön megtartott többrendü ankét az árvaügyben, ezen bizottmány irányzatának tulajdonítható több oly javaslat, mely ma már mint elfogadott tény jelenik meg szervezeti munkálatainkban. De a bizottmány tovább nem mehetett, míg az összes művelet a miniszter felülvizsgálatán keresztül nem ment; mely idő azonban most már bekövetkezvén, azon kérdés merül fel, vájjon egy ilyen bizottmány működésének s így kiküldetésének szüksége fennáll-e még ma is ? És szabadjon ezt igenlőleg a következőkben indokolni, világosan megemlítvén, hogy egy ily munkálat, merőben csak anyagul fogna szolgálni az új törvényhatóságnak, mely azt tárgyalásba vevén, tetszése szerint elfogadhatja, igazít rajta, vagy azt akár egészen is elvetheti. A főv. törv. 137-ik §-a szerint azon közgyűlés, mely a főpolgármestert megválasztja, megteszi mindazon intézkedéseket, melyek a törvény végrehajtásához még megkívántatnak. Egy tömör erdő áll teendőkben az új törvényhatóság, de már ezen legelső közgyűlés előtt is. Alig képzelhető, hogy ezen nagy átalakulásnál azon perctől kezdve, amint az új bizottsági tagok megválasztattak — az idő és a végezendők helyes sorozata az, miket kellő beosztással kelletik kezelnünk ; külömben sérülést szenvednek legszentebb közügyeink. Mert ne higyje senki, hogy egy régi, pl. gyámi bizottmánynak tagjai, kivált ha ezeknek egy része újból meg sem választatott, még bizottmányozni csak egy percig is hajlandó lesz, — minthogy e nélkül azután az a budai gyámi tanács még csak ülést sem képes tartani stb.; ne higyjük, hogy bármit is rendeljen a törvény, annak a meg nem választott tisztviselőnek hivataloskodásából az új testület megalakulásáig más, mint burján sarjadzzék. Azért ne bízzunk semmit a véletlenre, legkevésbé pedig az utolsó percre, hanem lássuk előzetesen képletét és rendszeres egymásutánját mindazoknak, mik az említett közgyűlésnek mindenekelőtt is legközvetlenebb teendőire várnak; de az előtt egyszersmind
