Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
536 kozást az évenkinti szükségleti kimutatások, a mérnök hivatali utalványozási könyv és a számvevőségi főkönyvekből a legrövidebb úton lehet megszerezni. II. A városi épületekben rendelkezhetővé vált lakrészek értékesítése, vagy a hatósági célokra szükségessé váltaknak felmondásakor szükséges javaslatok és intézkedések az illető kerületi elüljáróság közbenjöttével az egyes épületek gondnokaira és felügyelőire lenne ruházandó, a városi célokra megkívántaié magánhelyiségek kibérlése, tisztogatása és bebútorozása pedig a gazdasági ügyosztály felügyelete alatt az illető kerületi elöljáróságok által, szükség esetében a városi raktárnok közbenjöttével lenne eszközöltetendő. A városi épületekben magánosoknak bérbe adott lakrészek legnagyobb része szerződésileg lévén kiadva és ezek után az esedékes bérek a kikötött időszakokban bérlők által közvetlen a házipénztárba lévén befizetendő, erre nézve más intézkedés szüksége nem forog fenn; olyan városi épületeknél azonban, mint pl. o. az omnibusztelep, hol lakrészek szegényebb sorsú lakóknak havi vagy heti bér fizetés mellett adatnak ki, a béreknek beszedése és a házipénztárba szállítása, valamint ezen lakrészeknek fölmondása és újólag leendő kiadása, mi eddig a gazdasági hivatal teendője volt, a kerületi elüljáróság közvetlen felügyelete és ellenőrzése mellett az épület kezelőjére lenne bízandó, mert ez a folytonos felügyelete alatt levő lakók magánviszonyait leginkább képes kiismerni és a bérek netáni biztosítására szükséges lépéseket a kellő időben megtenni. III. A ruházat beszerzése és kiszolgáltatására nézve az intézkedés a gazdasági ügyosztály felügyelete alatt — legelőnyösebben a ruházati bizottmányra lenne bízható, az eljárás következőképeni szabályozása mellett: Mindenekelőtt kimondandó lenne, hogy a városi szolgáknak viselési kötelezettség mellett bizonyos időre kiszolgálandó ruházat azonnal az illető szolga tulajdonává válik, s így ez általa az esetben is, ha a ruhaviselés idejének lejárta előtt lépne is ki, többé visszaszolgáltatandó ne legyen, mert az állandóan alkalmazott szolgáknál változások csak ritkán fordulván elő, nem érdemes a néhány kilépő vagy elhalászandó egyénektől a rendesen rossz állapotban levő ruhadarabokat visszakövetelni, miután ezek az újból kinevezett egyének számára rendesen költség melletti átváltoztatást igényelnek és már egészségi szempontból sem méltányos, hogy néhány forint megtakarítás végett egy városi közeg tán beteg egyén után hátra maradt ócska ruházat viselésére kényszerittessék. De az említett csekély megtakarítás is csak látszólagos, mert a szolgákra jelenleg rótt ruházat visszaszolgáltatási kötelezettség mellett a ruházatnak igényelt rendszeres elszámolása és nyilvántartása sokkal költségesebb s így a szolgák részére nyújtandó fentjavasolt kedvezmény mellett létesítendő beszerzési mód a városra nézve előnyösebbnek mutatkozik. A városi ruházattal ellátandó szolgaszemélyzet ruhajárandósága szabályzat által lévén megállapítva, mely szabályzat a minden egyes szolga részére járó ruhanemeket, azokra egyenkint szükséges anyag mennyiségét, valamint az egyes ruhanemeknek használati időtartamát határozza meg, ebből az egyes
