Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
463 címerfestő pedig a kivitel mintájául szolgáló első két vázlatot a bizottság megrendelése folytán készíti, felkéretik a tekintetes tanács, hogy Altenburger Gusztávnak 20 frtot, Dietze vésnöknek 10 frtot, Mikinszky István kir. táblai joggyakornoknak 10 frtot jutalmul, Friedrich Lajos festésznek pedig 30 frtot általa felszámított munkadíjul kiutalványozni méltóztassék. Végre kedves kötelességének ösmeri a küldöttség br. Nyáry Albert, Römer Flóris, Nagy Iván, Dobóczky Ignác és Horváth Árpád uraknak, kik az új címer megállapításánál az albizottság ülésében résztvenni szíveskedtek, legmelegebb köszönetét nyilvánítani, felkérvén a tekintetes tanácsot, méltóztassék a küldöttség ezen érzetének nevezett urak előtt kifejezést adni. Széher Mihály s. k., elnök, Kammermayer Károly s. k., küldöttségi jegyző. (Harmincnégyes biz. iratai.) 121. 1873. április. A budapesti kir. orvosegylet javaslata a főváros tiszti orvosi személyzetének szervezése iránt. A budapesti kir. orvosegylet polgári kötelességének tartja most, midőn a főváros közigazgatási ügyei rendezésére megválasztott küldöttség a közegészségügyi szervezet tárgyalásával is foglalkozik, nézeteit a szóbanforgó ügyre nézve a t. fővárosi küldöttséggel tudatni. Az orvosegylet azon reményben szólal fel, hogy gyűléseiben megvitatott javaslatai a t. küldöttség által méltányos tekintetbe fognak vétetni; s reméli ezt annál inkább, mivel általánosnak tartja azon meggyőződést, miszerint akármely szakmába vágó intézmények szervezésénél a szakértők véleménye mellőzhetlen. A budapesti kir. orvosegylet következőkben kizárólag a főváros orvosi tiszti személyzetének szervezését vette tekintetbe, mivel a t. küldöttség csupán ebbeli javaslatait használhatja fel. Jól tudja az egylet, miszerint fővárosunk összes egészségügye sürgős és alapos javítást igényel, nehogy még tovább is az európai városok halandósága lépcsőzetén azon kirívó helyen maradjunk, melyet a statisztika szerint fővárosunk eddigelé elfoglalt. Reméljük, lesz még alkalmunk ezen legfontosabb ügyben, mely világszerte nemcsak a szakembereket, hanem mint Angliában az első államférfiakat is foglalkoztatja, tudományos véleményünket nyilvánítani. Jelenleg azonban csakis az egészségügyi személyzetről bátor az egylet nézeteit tudatni s ezen szűk keretben is akarva
