Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
284 megelőzhetni. Mivel tehát a törvényhatóság nemcsak tisztán törvényhatóság, hanem közvetítő hatóság, vagyis saját belügyein kívül az állami közigazgatást is közvetíti, mivel az állam kormányzatáért a kormány felelős: ennek igen természetes következménye, hogy a kormánynak jogot adjunk arra, hogy fölügyeletet gyakoroljon végrehajtására azon intézkedéseinek, amelyekért felelős. (Helyeslés.) Én befolyást kívánok adni a törvényhatóság vezetésében azon egyénnek, ki annak élén áll és így nem fogadhatom el azon módozatot, melyet a különvélemény ajánl. Nem fogadhatom el sem Steiger, sem Kármán módosítványát, mert ezek szerint negativ volna azon befolyás, melyet a közigazgatás élén álló közeg gyakorolna, nem pedig pozitív. Végre nem fogadhatom el Madarász módosítványát azért, mert az ellentétben van mind e törvényjavaslattal, mind a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvénnyel. Ajánlom a közp. b. szövegezését. Molnár G y. figyelmezteti Havast és Paczolayt, hogy nem tettek különbséget a centralizáció két neme, t. i. a politikai és adminisztratív centralizáció közt és ha már az urak e kérdést ily magas álláspontból bírálják meg, engedjék meg arra utalnom, hogy míg az oly országokban, hol az adminisztratív centralizáció van alkalmazásban, a polgároknak a közügyektől való elrestülését és idegenkedését tapasztaljuk, addig ott, hol politikai centralizáció van, mint Amerikában, Angolországban, ez a polgároknak a köztigyek iránti rokonszenvét és közérdekeltségét keltette föl. (Helyeslés a baloldalon.) Én akarom a politikai centralizációt; akarom, hogy mindazon nagy érdekek, amelyek nem csupán egy község, nem 10, nem 100 község érdekeit, de amelyek az ország egyetemes érdekeit foglalják magukban, centralizálva legyenek a parlament és a központi kormány kezében. Épen ezen politikai hatalom szempontjából óhajtom én, hogy ne forgácsolja el a kormány erejét oly kérdések elintézésével, amelyek az országot közvetlenül nem érdeklik, hanem csak egyes vidékek külön érdekei, hogy azon aprólékosságok ne vonják el idejét és erejét a fontos országos érdekek kellő előkészítésétől és elintézésétől. (Éljenzés balfelől.) Nehrebeczkynek azt feleli, hogy itt nem arról van szó, hogy szóló hogyan fogja fel a főispánnak adott jogokat és a főispánokra rótt kötelességeket, hanem arról, hogyan fogják fel az illető főispánok; az eddigi szomorú tapasztalás pedig azt mutatja, hogy az illető főispánok nem úgy fogták fel jogaikat és kötelességeiket, hogy helyesen vigyék az adminisztrációt, hanem úgy, hogy az időleges kormány érdekében szervezzenek pártot. Ép az a baj, hogy a törvény azt rendeli, hogy az illető főispánok a bűnös tisztviselőt felelősségre vonhatják, de nem teszi kötelességükké, hogy az ilyeneket valósággal feleletre vonják, tartozzanak akármely párthoz. Végül még kiemeli, hogy a főispánnak kevés hatalma van arra, hogy az adminisztrációt jól vezesse, de mindenható abban, hogy a kormánypárt érdekében visszaéléseket kövessen el. (Éljenzés balfelől.) A ház a 68. §-t a közp. b. szerkezetében fogadja el.
