Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
282 amelyeknek megóvására én a kormánynak külön befolyást akarok rezerválni. Ilyen például a nemzetiségi, ilyen a nyelvi érdek, ilyen a magyar állam saját érdeke; de ama kiterjesztett hatáskör, amely a főispáni intézménynek adatik, nem szükségképi következménye e föladatnak. Ezen intézmény a fővárosban legalább is fölösleges, de minden valószínűség arra mutat, hogy kárt fog tenni. A fővárosban az állam közigazgatási érdekeit ellenőrizni ugyan nincs szükség főispánra. Kérdem, volt-e oka a kormánynak elégedetlenségre a főváros municipális kormányzatával, különösen az állami közigazgatás szempontjából ? Ha a főpolgármester a város első közigazgatási tisztviselője lenne, akinek kötelessége e közigazgatást vezetni, a közigazgatással foglalkozni, a közigazgatás minden részét saját hivatalkörében megismerni és magáévá tenni: akkor azt mondanám, mérlegeljük a hatáskört, amelyet a tisztviselő szemben a törvényhatósággal elfoglal s elismerném, hogy ez a főpolgármester, akinek ily hatáskör és kötelesség adatott, valószínűleg a fővárosi közigazgatást nem fogja rontani, mert a főváros ügyeit alaposan, minden részleteiben megismervén, képes lesz ezekre saját jogkörében felügyelni; de az a főpolgármester, aki itt javasolva van, akinek szabad — bocsánat a kifejezésért — mindenbe beleütni az orrát, de kinek azért még sem kötelessége a közigazgatást alapjában és összes részleteiben megismerni, vezetésével folytonosan s állandóan foglalkozni: ez a főpolgármester csak zavart fog előidézni. Oly egyénre bízzuk-e a közigazgatás egyes részleteire és tárgyaira való fölügyeletet, a tisztviselők fölötti legfőbb fegyelmi hatalmat, az itéletmondást aziránt, teljesítették-e a hivatalnokok kötelességüket vagy sem, aki tulajdonképen nem is ismerheti az ügyeket részletesen, aki nem is ítélheti meg, vájjon teljesítették-e a tisztviselők kötelességüket vagy sem, aki mindig egyoldalú információ után fog eljárni s maga magának egy pártot — polgármesteri pártot — fog alkotni és folytonosan oly ügyekbe fog beleavatkozni akarni, amelyekbe neki beleszólása nincs. Ez az intézmény korlátozni fogja az önkormányzat szabad mozgását, amely pedig a fővárosban a vagyoni érdek óriási nagysága mellett oly fontos. A túloldal álláspontját, amely mindenek fölött azt tartja szükségesnek, hogy az állami közigazgatást kormányközegek ellenőrizzék, a gyakorlati élet követelményei nem igazolják. E fölfogás nem egyeztethető össze az önkormányzattal. Épen Házmán, ki azt mondotta, hogy e javaslat egyetlen §-a sem sérti az önkormányzatot, tudja legjobban, hogy ha a közigazgatásban hívatlan beavatkozás fordul elő és ha valakinek ügyetlen beavatkozása folytán hiba történik, mily nehéz azt helyre ütni magának a képviselőtestületnek legjobb akaratával is. Én félek attól, hogy ha konzekvenciából alkalmazzuk a fővárosra is a municipális törvénynek azon sarkelvét, hogy a törvényhatóság élén főispán áll, félek, hogy a főváros rendezése nem fog áldásthozó lenni és csak a véletlennek és egyesek tapintatának lesz köszönhető, ha a főpolgármesteri intézmény nem fog kárára lenni a közigazgatásnak. Ragaszkodom a különvéleményhez. (Éljenzés a baloldalon.)
