Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
280 testület, és melyen fognak állani annak egyes tagjai. De habár elismerem e kérdés fontosságát, mégsem ismerhetem el, hogy ezen kérdés a főváros főpolgármesteri institúciója ellen már most használtassák fel érvül, nem ismerhetem el pedig főleg azért, mert ennek eldöntése a 69. §-hoz tartozik. Végre a t. képviselő úr a fővárosok élére választott polgármestert kíván, ki a VII. fejezetben megállapított felelősségre lenne vonható. Ezen nézetét helyeslem, hanem azt hiszem, hogy ezen kívánságának már elég van téve, mert a 107. § biztosítja a polgármester választását, s ez felelős is lesz; de azt talán a képviselő úr sem találná célszerűnek, hogy a fővárosnak két különböző hatáskörrel felruházott két elüljárója legyen. Steiger a polgárok szabad választási jogát védte s egyúttal az adminisztráció érdekei mellett szólalt fel. Arra a kérdésre: állami vagy municipális lesz-e a főpolgármesteri állomás, az a felelet: minthogy a király által jelöltetik ki, minthogy az állami közigazgatás felett őrködik, mindenesetre állami ügyekben működik és amennyiben másrészről a közgyűlés által 6 évre választatik és a város önkormányzatát vezeti és a felett őrködik, nem lehet mondani, hogy nem municipális ügykörben mozog és így ebből azt kell következtetni, hogy a főpolgármesteri intézmény mind municipális, mind állami természetű, de nem következik, hogy egészen fölösleges. Azt mondja Steiger, hogy a főváros közgyűlést gyakran tart, a jegyzőkönyvek gyakran terjesztetnek fel és így nem szükséges a főispáni intézmény. De nem talál-e lényeges különbséget aközt, ha a főpolgármester a tanácskozások személyes vezetése alkalmával személyesen foly be az önkormányzatba és aközt, ha a közgyűlésnek jegyzőkönyvei csak 30, 40 nap múlva terjesztetnek fel a kormányhoz és ez csak utólagosan gyakorolhatja a felügyeletet? Ami azt illeti, hogy a fővárosnak vagyonát kell kezelnie, hisz ezt teszi a többi szab. kir. város is és a főpolgármester van épen hivatva őrködni, hogy a kezelés a főváros és nem mások érdekében történjék. Azt mondja Steiger, hogy a belügyminiszter helyben van és ő fog ügyelni az állam érdekeire a fővárosban is. Személyesen ezt nem teheti a miniszter, épen ezért van szüksége olyan közegekre, kik a viszonyokat, személyeket ismerik, kik belenézzenek a jegyzőkönyvekbe, részt vegyenek a tanácskozásban és kiegyenlítsék a súrlódásokat, melyek a megválasztott képviselők közt támadnak. Azon ellenvetése, hogy a főpolgármester csak hatalmaskodik, a polgármesternek pedig nincs adminisztracionális hatalma, alaptalan; mert a főpolgármester hatásköre teljesen körül van írva és ő ezen hatáskörön túl nem léphet, a polgármesternek pedig megadja e javaslat 74. §-a azon hatalmat, amelyre az adminisztráció tekintetében szüksége van. A főváros önkormányzatát pedig e javaslatnak egyetlenegy §-a szerint sem károsíthatja a főpolgármester. A fővárosnak igazgatásában elég teendő jut az önkormányzat közegeinek, a tanácsnak, a polgármesternek; és ezenkívül elég teendőt talál a főpolgármester arra, hogy a fővárost anyagi és szellemi haladása felé vezesse. Minthogy meggyőződésem az, hogy a közigazgatás tárgyában eddig megalkotott törvényeknek és elfogadott közkormányzati rendszernek természetszerű és
