Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
261 ügyeinek vitelére, érdekeinek eldöntésére befolyással bírhasson. Igen is, mindenki bír mások ügyeinek eldöntésére befolyással, bír a társadalmi erők összműködése, összes, minden irányban terjedő érvényesülése folytán, és mindenki bír épen azon tehetség és igyekezet erejének mérvében, amelyet kifejteni képes. S ez a vagyont is illeti.-Mert mi a vagyon? A vagyon a mai polgárosodás szellemében, a mai közgazdasági elvek szempontjából nem egyéb, mint régi munkásságnak felhalmozott eredménye. Ha pedig a vagyon a munkásság eredménye, és ha ezen munkásságot képviseli a vagyon, ebből következik, hogy ezen munkásságnak befolyást kell adni. Igaz, a fővárosban a vagyonszerzés más tényezőktől is függ, mint a megyékben; itt a vagyon szerzésére nagyobb az esély és több tér van nyitva; de épen azért akarjuk — az elvnek föntartása mellett — a fővárosra nézve a virilis intézményt az itteni körülményekhez módosított alakban behozni. Hoffmann a történelemre hivatkozott. Ennek ellenében ki akarom emelni, hogy míg a történeti erő egy része — a bölcselet tanúsága szerint — mindig a haladás előmozdítására irányult, addig másrészt biztosítania kellett azt, hogy az addig szerzett vívmányok semmivé ne tétessenek és hogy azok, kik bizonyos időszakokban a civilizációt képviselték, el ne nyomassanak azoktól, akiknek érdekében működtek, akiknek műveltségét emelni törekedtek. Látjuk ezt elkezdve Solontól egész a mai napig. A demokratikus Athénben szükségesnek látták az osztályokat a vagyon szerint elkülöníteni és Athene akkor sűlyedt, Sokrates akkor volt kénytelen kiüríteni a méregpoharat, midőn a viszonyok folytán az arisztokrácia teljes kiirtása bekövetkezett, midőn azon tekintetek elmellőztettek, melyek az előbbi államfejlődésnek alapul szolgáltak, midőn az előbbi uralkodó osztály a spártai hódítás folytán mindenből kizáratott, midőn a kormányforma a teljes és korlátlan demokráciába ment át, midőn az egész népre bízták a dolgok intézését, sőt fizették is a népet, hogy intézze az ügyeket és épen ezáltal elvonták a munkától, amely egyedül képezi az államnak biztos alapját. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hivatkozom hasonlag a római történelem példájára. Melyik volt a római köztársaság fénykora ? az-e, midőn a Mariusok és Sullák közti harcok dúlták az álladalmat, vagy pedig a Scipiók korszaka, midőn megvolt még az egyensúly a konzervatív és a haladó elemek között? Vájjon nem a későbbi demokrácia viszonyai vezettek-e Caesarismusra ? És ha végig tekintünk a középkoron, az új-kor civilizációjának magvát épen az olasz, a német városokban látjuk, amelyekben a munkásság által vagyont szerezni képes elemek uralkodtak, amelyek ezzel a mai civilizáció alapját lerakták, míg felettök uralomra vergődött a demokrácia, mely főlényét kiküzdve, a köztársaságokat ismét romba döntötte és előkészítette V. Károly abszolút birodalmának lehetőségét. És vájjon Magyarországban nem a nemesség szerezte-e meg a közszabadságot? ' Ismétlem, itt nem születési arisztokráciáról, itt a munka által szerzett vagyonról van szó, azon vágyóról, melynek épen a polgári osztály állandó képviselője. (Élénk helyeslés jobbfelől.) jyiár a községek szervezésénél is szót
