Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
252 Szapáry Gy. gr. előadó: Az írni és olvasni tudást illetőleg azért vélt a bizottság a törvényhatóságokra nézve tett intézkedésektől eltérhetni, mivel e tekintetben lényeges különbség van hazánk többi városai és a főváros közt. Hazánk népességének azon része, amely írni és olvasni tud, átlagban mintegy 36%-ra megy. Vannak törvényhatóságok, hol azok a népességnek csak 16—17%-át képezik, míg ellenben Budán 78%, Pesten 79% az írni és olvasni tudók száma. G a á 1 M. A következő módosítványt nyújtja be: „Választó azon honpolgár, ki a fővárosban két év óta állandóan lakik és az 1848-ik évi V-ik t.-c. alapján országgyűlési választásra képesíttetik“. Lázár A. A következő határozati javaslatot adja be: „A képviselőház a belügyminisztert utasítja, hogy a honosítási törvényjavaslatot mielőbb terjessze elő.“ Tisza K. Mint külön határozati javaslathoz szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy a belügyminiszter utasíttassék a honfiúsítási törvénynek minél előbb benyújtására. Irányi indítványát elfogadom a választói jogosultságra nézve, a választhatóságot illetőleg pedig kívánom, hogy köttessék azon feltételhez, amelyhez más törvényhatósági joggal bíró városokban köttetett, t. i. ahhoz, hogy választható az, aki választó, ha azonfelül írni és olvasni tud. A ház a 24. §-t a központi bizottság szerkezetében fogadja el, úgyszintén elfogadja Lázár A. határozati javaslatát. Madarász I. A 25. §-hoz még egy d) pontot kíván csatolni, mely így szól: „Állami és megyei tisztviselők, kik a fizetésük után járó jövedelmen kívül más adót a fővárosban nem fizetnek“. Balogh J. Nézetem szerint a honvédség e § a) pontja által degradáltatik, és nem ismertetik el katonának. Ennélfogva azt a módosítványt teszem, hogy az a) pont első sorában e szók közé „tengerészet“ és „állományában“ szurassék közbe ez: „a honvédség“. <A 25. § a közp. biz. szerkezetében fogadtatik el. Molnár Gy. A 2. osztály nevében a 26. §-hoz a következő módosítványt nyújtom be: „A bizottsági rendes és megfelelő számú póttagokat a választóképesek kerületenkint választják. A választókerületek a fővárosi bizottság által akként alakítandók, hogy egy kerületre lehetőleg páros számban 20 bizottsági tagnál kevesebb és 30-nál több ne essék.“ E módosítás szerint a főváros a virilisek intézményének bármely módjától is megmentetnék. Nem csodálom, hogy a múlt országgyűlés többsége behozta a virilis intézményt a megyékbe. Hisz tagjainak nagy része a régi nemesség fiaiból gyűlt össze, akik nem akarták a nemességnek az állandó megyei bizottmányok megalakítására nézve az 1848. XVI. t.-c. által megállapított túlbefolyását háttérbe szoríttatni; de nem értem, miért vitte át ez arisztokrata párt a virilisek intézményét a szabad kerületekbe és szabad
