Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
226 kenykedést s aggályokat keltene, ami már magában véve is oly állapot lenne, mely az egyesítéssel elvileg ellenkeznék. Végül kötelességünknek tartjuk a sokszor érintett törvényjavaslat 82-ik §-ához, mely az átmeneti intézkedésekre vonatkozik, hozzászólni. Az átmeneti, illetőleg azt hisszük, hogy azon esetre, ha az ezen §-ban érintett küldöttség a buda-pesti köztörvényhatóságnak életbeléptetése előtt oldaná meg mindazon kérdéseket, melyek Buda, Pest és Ó-Buda között ma, mint különlegesek állanak fenn: akkor a három városoknak tényleges egyesítése csak felette későn állhatna be. Mivel azonban mindezen különleges kérdéseknek csak későbbi, már ez együttes törvényhatóság által leendő tisztábahozatala s kiegyenlítése a mai tényleges egyesítésnek akadályára legkevésbé sincsen, ennélfogva meg vagyunk győződve, hogy sokkal inkább elősegíttetnék a tettleges egyesítés azáltal, ha tekintet nélkül ezen függő kérdésekre, az egyesült főváros törvényhatósága mindjárt megalakulna, s mindaddig, míg a különleges kérdések ezen együttes testület által tisztába hozattatnának s kiegyenlíttetnének, egy csekélyebb körű s a lehető legrövidebb ideig tartó átmenet mondatnék ki. Véleményünk szerint tehát a főváros beligazgatási szervezetére vonatkozó törvény meghozatala után az idézett 82. §-ban érintett küldöttség a már egyesített fővárost a fenforgó helyi körülmények figyelembevétele mellett közigazgatási és választókerületekre osztaná, a tisztikar, szak-, segéd- s kezelőszemélyzet létszámát, valamint azok fizetését megállapítaná; mely bizottmányi munkálat felett előbb egy megtartandó közös közgyűlés és azután a m. kir. belügyminiszter határozván, ennek megtörténtével a választás megejthetésére megkívántató 83. §-a szerinti előkészületek foganatosíttatván, megválasztathatnának a képviselőtestület tagjai, a közös tanács, illetőleg az egész tisztikar és a három városnak, mint már eggyé forrt fővárosnak közigazgatását a közös választás útján alakult közgyűlés láthatná el minden irányban, miáltal a városok egybeolvadása kétségkívül a leghatározottabb egyesülés jellegét öltené magára. Az általunk képzelt és óhajtott átmeneti s ideiglenesség csupán arra terjedne ki, hogy a legrövidebb időszak, t. i. legfeljebb egy vagy két év leforgása alatt, Buda, Pest és Ó-Buda külön költségvetés szerint kezeltetnének, befektetendő lévén azokba mindaz, amit azok előirányzata javunkra nyújtand, továbbá hogy a közös fővárosnak a Duna jobbpartján fekvő része, avagy a mai Buda és Ó-Buda a központi külön tanácsból a lakosság kényelme és az ügykezelés könnyítése szempontjából a lehető legtágasabb körű expositurákat nyerjen, mikhez természetesen a külön gyámi viszonyok, illetőleg külön árvaszékek alakítása is tartoznék; megszűnik azonban.véglegesen a külön költségvetések alapjáni közigazgatás, mihelyt a városok közötti kérdések a közös közgyűlés intézkedése folytán tisztábahozatva és megoldva lettek, ekkor összesíttetik a három város egyetemes vagyona a fennebb felállított elv értelmében s mint egy együttes erkölcsi testület,
