Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)

Tartalom

222

tényt kijelentenünk, hogy az említett törvényjavaslatban, úgy, mint előterjesztve van, megnyugvásunkat nem találhatjuk.

Midőn az 1870: XLII. törvény kilátásba tette, hogy Pest és Budavárosok rendezéséről külön törvény fog alkottatni, azon reményben voltunk, miszerint kivételképen az általános törvénytől, a fővárosok jogai nem megszoríttatni, hanem tágíttatni fognak; hogy tehát ez irányban és pedig lényeges eltéréseknek lesz helye, mert különben nem lett volna indokolva, hogy a fővárosok rendezése mellékes és épen azért csaknem közömbös intézkedések miatt függőben tartassák. Ellenben hogy a fővárosok jogköre a többi törvényhatóságokhoz hasonlítva szűkebb korlátok közé szoríttassék, ezt az alkotandó külön törvény céljául tekinteni semmi indokunk sem volt.

E helyett fájlalva vesszük észre, hogy a törvényjavaslat, midőn egyrészről magasabb érdeknél fogva, mi ellen lényegben nincs észrevételünk, országos rendőrséget állít fel és ezáltal a városok hatóságán új csonkítást tesz; másrészről mindazon intézményeket fentartja, melyek által a városnak, mint a törvényhatóságnak szintúgy, mint a közgyűlésnek és választóknak jogai legalább sajátságos viszonyainkat tekintve szükségen túl, sőt károsan korlátoltatnak, értjük:

a) azon új hivatalt, mely főispáni cím alatt szerveztetik;

b) az úgynevezett virilis szavazatokat, vagyis elkülönítését a nagyobb adót fizetőknek a kisebb adót fizetőktől;

c) az összes tisztviselők szavazatjogát a közgyűléseken.

Hogy a főispán szükségtelen, sőt rendeltetésének meg sem felelhet^ bőven van indokolva közgyűlésünk feliratában. Mi osztjuk azon nézetet, hogy a főispán teendőjét sokkal célszerűbb a városi polgármesterre ruházni, mint ki közvetlenül kezelvén a közigazgatást, úgy a tisztviselők, mint az ügyviselés rendbentartása felett helyesebben ellenőrködhetik, csakhogy valamint a főispáni kijelölésnek nem volnánk, úgy a közgyűlési kijelölésnek sem lehetünk barátai azért, mert valamint a főispán, úgy a közgyűlés is azon egyén mellé, kinek megválasztását kívánja, jelölhet ki oly egyéneket, kiket megválasztani teljes lehetetlen; célszerűbbnek vélnénk oly intézkedést, miszerint:

A tisztújítási gyűlés válassza a polgármestert, de a választás csak akkor legyen érvényes, ha a belügyminiszter által helyben hagyatik, aki ellenkező esetben a helyben nem hagyást, mint tisztán bizalmi ügyet, indokolni nem köteles. így azon eset, hogy teljesen alkalmatlan egyén terjesztessék fel miniszteri megerősítés végett, nem fordulhat elő, mert a közgyűlés amellett, hogy ily komoly dologgal nem játszhatik, magát a megerősítés esélyeinek ki nem teheti. A miniszter ellenben addig utasíthatja vissza a választást, míg a felterjesztett egyénben teljes megnyugvást nem talál.

Egyébiránt, valamint az úgynevezett virilis szavazatokra, a tisztviselőknek közgyűlési szavazatjogára és a két főváros egybeolvasztására vonatkozólag, úgy minden egyebekre nézve is osztjuk azon nézeteket, melyek közgyűlésünk feliratában kifejtettek, a rendőrségről szóló II. fejezetre nézve azon hozzá