Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
195 veszélyeztetve látszott; ismételjük tehát, szükségtelen a fővárosi szervezetet a centralizáció alapjára fektetni, azokat egy különös kormányi gyámság alá helyezni/^ A 'második általános megjegyzés, amelyet el nem hallgathatunk az, hogy habár a javaslatot készítette minisztériumnak az 1870. XL1I. t.-c. meghozatala alkalmából meghagyatott, hogy a fővárosokra nézve külön törvényjavaslatot készítsen, mindazonáltal a csupa egyöntetűség kedvéért, sok oly határozat vétetett — mint az ép említett — mind pedig az 1871 : XVIII. t.-cikkéből a jelenlegi javaslatba fel, mely helyesebben kimaradt volna, amint azt az illető §§-nál előadandjuk. Végre nem helyeselhetjük, hogy a törvényben oly gyakran és néha a leglényegesebb tárgyakra nézve is az 1870: XLII. és 1871 : XVIII. t.-c. és azok egész fejezeteire történik hivatkozás. Ez a könnyű megérthetést, a kellő átnézetet nehezíti, majdnem lehetetleníti és azért nagyon célszerű volna, ha a hivatkozott törvények illető szakaszai egész terjedelmükben a jelenlegi javaslatba felvétetnének. C^ttérünk már most a javaslat egyes szakaszaira, illetőleg az abban kimondott elvekre. 1. §. Az első cikk szárazon és határozottan kimondja Buda, Pest és Ó-Buda egyesülését. E kérdésre nézve a bizottmány két tagja, Alkér és Pleskott, az egyesítést elvben, az alább előadandó értelemben elfogadták, kettő pedig, Andaházy és Gombár, az egyesítést határozottan és feltétlenül visszautasítják, fentartván maguknak külön véleményüket a közgyűlésben fejtegetni. Az előbb nevezett két tag véleményét a következőkben terjeszti elő: Ugyanazok jobb szerették volna, ha e javaslat parancsolta egyesítés az érdekelt városok szabad akaratából és kezdeményezéséből a számtalan idevágó kérdéseknek gyökeres megvitatása, az ellentétes érdekek méltányos kiegyenlítése után történt volna meg és csak azután mint kész tény iktattatott volna törvénybe — másrészt megvagyunk arról is győződve, hogy az egyesítésnél csakis Buda hoz és hozand áldozatot, mivel Buda nemcsak fővárosi címét, fényes múltjának ez egyedüli maradványát, hanem municipális önállóságát is veszítendi, mely Pestnek szellemi és anyagi túlsúlyánál fogva mindig biztosítva marad — de állítjuk azt is, hogy az egyesítést magasabb politikai és nemzetgazdasági célok indokolják, sőt sürgetőleg követelik és nem habozunk egy percet sem szívünknek egy drága álmáról lemondani, önállóságunk egy utolsó sóhaját elfojtani akkor, midőn arról van szó, hogy evvel a közös haza és a nemzet fényének emeléséhez járulhatunk. Ez értelemben elfogadjuk a javaslatban imperative kimondott egyesítést, azon biztos reményünknek adván kifejezést, hogy nemcsak a fővárosok belkormányzatában a törvény célozta központosítás nem fog keresztül vitetni, hanem különösen a vagyon, úgy a jövedelmek hovafordításának kérdései igazságosan és méltányosan megfognak oldatni.v 13*
