Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
187 szerint figyelembe vétetni szoktak? Mindezekről, amennyiben abba a legközelebbről érdekelt köztörvényhatóságunktól hivatalos küldöttek részvételre nem is hivattak, csak annyiban van tudomásuk, hogy ezen enquéte-bizottságnak többsége — miként az indoklás is tartalmazza — a két város egyesítése iránti óhajtásnak adott kifejezést, csakhogy épen ezen óhajtás és azon tény között, miszerint a törvényjavaslatban az egyesítés már tényleg kimondatik, — ott léteznek ama nagy akadályok, melyekkel a magy. kir. kormány számot vetni feleslegesnek tartotta./íCzon kitételt illetőleg pedig, mintha Pestvárosának e célra készített munkálatai figyelembe vétettek volna, tekintve azt, miszerint jelen törvényjavaslatban épen az elvek és ebből kifolyó intézkedések olyanok, melyek az általunk készített ebbeli munkálatokkal merev ellentétben állanak; az eredmény tanúsága szerint figyelembe csak annyiban vétettek, amennyiben a törvényjavaslat alkotásánál mellőzve lettek, miért is figyelembevétel címén azokra hivatkozni felesleges volt.^ Mindezeket nem azért láttuk szükségesnek felhozni, mintha ezek által az egyesítés lehetetlensége volna bebizonyítandó, hanem csak azért, hogy reá mutassunk azon akadályokra, melyek elhárítandók, mielőtt az egyesítés tényleg, létre hozatnék. II. fejezet a fővárosi rendőrségről szól, mely intézménynek a törvényjavaslat szerinti létesítését még azon esetben is, ha a két város nem egyesíttetnék, a fővárosban egymástól el nem választható országos és helyi érdekek épségben tartására való tekintetből üdvösnek tartjuk. > 2-szor. áttérünk a harmadik fejezetre, mely a fővárosi törvényhatósági bizottságról intézkedik. E fejezetben találkozunk azon új institutióval, mely a virilis szavazókat felállítja. Mi a fővárosban a virilis szavazási képesség felállítását szükségesnek egyáltalán nem látjuk, s nem találunk magában a törvényjavaslatot kisérő kormányi indoklásban sem oly érveket, melyek a fővárosi, demokratikus alapon kifejlett polgári és társadalmi viszonyok szem előtt tartásával elfogadhatók volnának; miért is ezen intézményt nemcsak üdvösnek sem, de sőt határozottan káros következményűnek tartjuk, mert az értelmiség rovására a hullámzó természetű fővárosi vagyon koronkinti tulajdonosának érdem nélküli előjogot biztosít. Tudva van ugyanis, hogy a főváros értelmisége nem annyira a nagy vagyonú osztályban, hanem az itteni társadalom minden rétegében, de legfőkép a számra nézve is túlsúllyal bíró középosztályban, a mi az országban sehol ily arányban nem található, van megosztva; és anélkül, hogy valaki az értelmiség, de különösen a hazafiság kiváló fokozatával dicsekedhetnék, de szerencsés üzleti mozzanat által a vagyonosodás magas fokára jut, sőt megadhatja ezt a sors játéka is; de viszont épen a mint e fokra jutott, kellő értelem híjában ismét alászál; miért is a fővárosban a szavazóképességi fősúlyt nem a vagyon legmagasabb, sem a legalantibb fokára, hanem az értelmiségnek legnagyobb részét magába ölelő középosztályba helyezzük, mely tekintélyes középosztály az eddigi tapasztalás szerint
