Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
164 elidegenített vagy megszerzett városi közvagyon értékére minden tekintet nélkül, az erre vonatkozó közgyűlési határozat végrehajtása, mely különben is legtöbb esetben a fővárosi közmunkák tanácsa elé kerül: még a miniszteri jóváhagyástól is tétetnek függővé. Kívánatosnak látszott tehát az érték minimumát határozni meg, melyen alul a közgyűlés határozatára a felsőbb jóváhagyás mellőzhető. A 7. §, mely a fővárosi egyetemes közigazgatási költségeknek a 3 város közjövedelmeinek aránylagos igénybevétele általi födözéséről rendelkezvén, az összes városi közvagyon közösítése, a cselekvőségek és tartozások együttes vagy külön kezelése kérdését az átmeneti intézkedések Vili. fejezetében említett közgyűlésnek tartja fenn, azon oknál fogva látszott szükségesnek, mert mindamellett, hogy az enquéte-bizottság e tárgyra nézve a törvényjavaslatba külön intézkedést tétetni nem kívánt és előterjesztett tárgyalásaiban nem is említett fel bármi akadályt, mely a városok közvagyonának összesítése, együttes kezelése és a főváros közös céljaira fordítása indokából a teljes és feltétlen egyesítésnek útjában állhatna, mégis az egyesítés biztosítása és minden a jövőben keletkezhető vitás kérdések mellőzése indokából kívánatos, hogy az illető városi törvényhatóságok, melyeket a közvagyon feletti rendelkezés és közköltségek teljes fedezése után fenmaradó jövedelmek miként kezelése és hovafordítása iránti elhatározás elsősorban illet, e részben nyilatkozzanak és egymásközt végleges megállapodásra jussanak. Az ugyanezen szakasz elején foglalt azon kikötés, hogy a fővárost képezendő városok közjövedelmei egyenlően értékesíttessenek, a pótlékok pedig egyenlő adózás mérve alapján számítandó százalékokban vettessenek ki, a közteherviselés elvének megóvása és a költségekhez hozzájárulás helyes arányának biztosítása érdekében, mellőzhetetlennek ismertetett. A községek rendezéséről szóló 1871. XVIII. t.-c. VIII. fejezetének a községek háztartását tárgyazó főbb szabványai, melyek az e részben alkotandó törvény szerint a szabad királyi és önálló hatásjoggal felruházott egyéb városokra is alkalmazandók lesznek, ezen javaslat 72. §-a értelmében a fővárosra is átveendőknek határoztattak. Mivel azonban az idézett községi törvény VIII. fejezetének alkalmazása mellett is a községi háztartások főbb ágainál a községi javadalmak értékesítésére nézve a különböző eljárás kizárva nincs, sőt szükségképen előálland, ez utóbbit az egy törvényhatóságot képezendő fővárosban az esetre is, ha a közvagyon nem közösíttetnék és a jövedelmek külön kezelése határoztatnék el, annál inkább mellőzni kell, mert ellenkező esetben, mint már fent mondatott, nemcsak a közköltségek födözésében aránytalanság álland elő, hanem a közérdek és az ennek előmozdítására ügyelő közigazgatás is hátramaradást szenvedne. A javaslatba hozott egyenlő értékesítés következményei gyanánt említhetők : a) mindennemű városi illetékek, jelesül a kövezet, vásárvám, helypénz,
