Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
144 a főispánt felruházni kívánta, az azt gyakorlók között valósággal egyenlően oszlik meg, a főispánnak, mint a választmány elnökének szava csak akkor dönt, ha a szavazatok mindkét részen egyenlően állanak. A tisztelt bizottmányi többség azonban azon föltevésből indul ki, hogy a főispán által meghitt 3 tag mindig a főispán akarata szerint fog szavazni, tehát mindig az fog kijelöltetni, kit a főispán akar. Itt először is előáll a kérdés: vájjon a főispán meghívása szükségképen fogja-e eredményezni azt is, hogy az általa meghívottak mindhárman föltétlenül és mindig a főispán akarata szerint szavazzanak ? Másodszor: ha a főispán saját meghívottaival mindenkor többségben volna is, lehet-e képzelni is oly esetet, hogy a közbizalom által fölkarolt egyén, ki iránt, ha megérdemli, a bizalom okvetlenül előzőleg fog nyilvánulni és ha különben a törvény szempontjából ellene kifogás nincs, a kijelölésből kihagyható legyen ? Harmadszor: fel lehet-e azt tenni, hogy a közgyűlésnek többségben levő választottai mindig csak a legérdemesebbet, legképesebbet fogják kijelölni? Azt hiszem, mindhárom kérdésre nem lehet máskép, mint határozott nemmel válaszolni. A főispán által a kijelölő választmányba meghívottak okvetlenül tekintélyes és közbecsülésben álló emberek lesznek, kik jobb meggyőződésüket és ítéletüket senki akaratának alárendelni nem fogják. Bizonyosan ilyenek lesznek a közgyűlés által választott tagok is, de már itt számba kell vennünk azon körülményt, hogy a tisztújító székeknél a politikai pártmozgalom, a rokonsági összeköttetés és más oly tekintetek, melyek a betöltendő hivatallal semmi összeköttetésben nem állanak, rendesen nagy szerepet játszottak eddig. A mostani hatóságok tisztviselői ily különböző befolyások érvényesítése folytán lettek megválasztva. Igen sok esetben azon kérdés, vájjon képes leend-e a kijelölt hivatalának kellőleg megfelelni, mellékes volt, pedig főnek kellett volna lennie. Megválasztatott ez vagy amaz alispánnak, polgármesternek, szolgabirónak vagy tanácsnoknak, mert a pártnak tevékeny tagja, mert ez vagy amaz nemzetiséghez tartozik, mert rokonságban van ez vagy amaz nagybefolyású családdal, mert exisztenciáját biztosítani kellett, mert választóit bármi módon megtudta nyerni stb. A tömegek, még ha e tömeget képviselőtestületnek nevezzük is, azon veszélynek vannak kitéve, hogy elhatározásaiknál ily mellékes és mindig a közérdek ellen forduló tekintetek által hagyják magukat vezettetni. És nem fogja tagadhatni senki, hogy a közgyűlés kebeléből a kijelölésre megválasztott választmányi tagok akár pártfegyelemből, akár pedig más tekinteteknél fogva ily sajnálatos pressziónak inkább ki vannak téve, mint azon nehány ember, kit a főispán meghí és kikre az valójában épen semmi pressziót nem gyakorolhat. Ezt akarta jövőre megakadályozni a törvény, midőn ily esetek felmerültével, melyek az illető megyében vagy városban a közigazgatást merőben lehetetlenné tehetnék, valamint tették eddig is, a főispán kezébe oly korrektivumot adott, melynek alkalmazása mellett egyedül várható, hogy a törvényhatóság jó és alkalmas tisztviselőkkel fog elláttatni. A törvény feddhetlen életű, teljesen kiképzett és alkalmas tisztviselők megválasztását kívánta biztosítani, távol akarta tartani
