Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
142 tetése a kormány által kinevezett elnökre ruháztassék. Már fent mondatott, hogy a főispán mint elnök a képviselőtestület alkotmányszerű működését semmiben sem akadályozhatja, sőt annak csak javára fog szolgálni; meg vagyok győződve arról is, hogy különösen a városi municipiumok működésének a főispán jelenléte és közvetlen érintkezése új életet és szilárdságot fog kölcsönözni. Ha a múltba elfogulatlanul visszapillantunk, be kell vallanunk, hogy még a főispán és a megye közt itt-ott előfordult súrlódások sem voltak mindig az alkotmányosság kárára, hanem sok esetben inkább hasznára, a küzdelmekből nem egy üdvös tanúságot merített a közönség és merített maga a kormány is és úgy vélem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy épen az 1848-ik év előtti alkotmányos pártoknak egymással vívott harcai közepette fejlődött és erősbödött ama közszellem, ama hatalmas és szilárd politikai érzület, mely ámbár egy hosszú, fájdalmas félbeszakítás múlva, de elvégre mégis meghozta a sokat hányt-vetett nemzet számára a regeneráció ideáit és egy szebb és biztosabb jövő reményeit. Ily közjogi és elvharcok ezentúl legfölebb átmenőleg fogják a municipiumok tanácstermeit érinthetni, nemcsak amiatt, mert a törvényhatóságok saját önkormányzati ügyeikkel és a hasonlíthatlanul nagyobb tevékenységre fokozott államigazgatás közvetítésével eléggé el vannak foglalva, de főleg a miatt, mert a politikai pártok csatái most egy sokkal tágasabb és mindenképen alkalmasabb téren: az úgyszólván folyvást együttlevő országgyűlésen vívatnak, az 1848-ik év előtt országszerte rendezett politikai guerillák elszórt csatározásai helyébe most összpontosított és kellőleg rendezett csapatok tusája lépett, melyek mindegyike a haza jólétéért küzd és győzelmével annak üdvét kívánja biztosítani. Ha pedig ezentúl egy-egy politikai párt törekvései színhelyéül és focusául inkább a municipiumot, mint a képviselőház termét fogja választani, ilyen pártról már előre is szinte biztosan föltehetjük, hogy az államellenes vagy legalább oly célt tűzött ki magának a törvény védpajzsa és ürügye alatt,, melynek elérését a törvényhozó testület hozzájárulásán kívül keresi. Tanácsos-e, hogy ily pártok működései hathatós ellensúlyozás nélkül hagyassanak? A fővárosi képviselőtestületnek pedig egyáltalán nem derogálhat, hogy törvényes elnökéül a főispánt elismerje, a főispánt, kit a törvény ültetett az elnöki székbe, kit az ország 70-nél több, az ország legfőbb méltóságaiból, a főrendek és nemesekből állott törvényhatóságai századok hosszú során át törvényes elnöküknek elismertek. A dolog lényegén pedig mitsem változtat azon körülmény, hogy az előbbi kiváltságos osztályt most az összes nép zöméből került képviselőtestület váltotta fel. Ha egyedül az ildomosság szempontját vesszük figyelembe, a demokrácia elvének egyáltalában nem praejudicálhat oly főispán elnöklése, ki az arisztokráciák legfensőbbike és leghatalmasbja, t. i. az értelmiség soraiból kell hogy vétessék, azon arisztokrácia sorából,, mely ha a demokrácia kebelében minél nagyobb számmal képviselve nincsen,, amaz valódi hatalom és számbavehető politikai tényező lenni megszűnt.
