Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
140 ezen feltevés ellenében megjegyeznem, hogy miután az 1848-ik évi alaptörvények az egész kormányrendszert megváltoztatták, a múltakból a jelenre következtetést egyáltalán vonni nem lehet. Most parlamentáris és felelős kormány áll a törvényhalóságokkal szemközt, a törvényhatóságoktól pedig követüknek adott utasítás által közvetve gyakorolt törvényhozási jog elvétetvén, teljesen megszűnt az ok és alkalom, mely a főispánokat az illető hatóság irányában 1848. év előtti korszakban itt-ott érvényesíttetni kívánt befolyás gyakorlására bírhatta. A mostani kormány képviselőjének feladata a törvényhatóságokkal szemközt semmi körülmények között nem lehet más, mint először is arra ügyelni, hogy a törvény és a kormánynak ebből folyó rendeletéi pontosan végrehajtassanak; másodszor hogy a törvény sehol és senki által meg ne sértessék. A befolyás tehát, mit a végrehajtóhatalom képviselője a törvényhatóság irányában törvényszerűen gyakorolhat, nem lehet más, mint üdvös és a közjó előmozdítására irányzott. Ha akadna mégis oly főispán, ki a törvény által kiszabott hatáskörét túllépné, ez esetben a hatóság három eszközzel rendelkezik, melyek közül egy is elégséges arra, hogy a törvényt szegő, vagy ezt áthágó főispánt helyéből azonnal elmozdítsa. Először is az 1536:XXXVI., az 1638:XXVII. 4. §-ban megerősített törvénycikk azt rendeli: dum contra quempiam comitum certa et vera aliquam per universitatem nobilium alicuius comitatus Maiestati Regiae fuerit querimonia dilata, illi officium statim abrogare et loco eius, qui Maiestati Regiae per comitatum ipsum fuerit commendatus, praeficere non dedignabitur, parte tarnen utraque prius audita. A második eszközt a törvényhatóság kezébe az 1870: XLII. törvénycikk 16. §-a nyújtja, mely azt mondja, hogy ha a törvényhatóság a kormány eljárását netán sérelmesnek találná, a képviselőháznál kereshet orvoslást. A harmadik és nemcsak a hatóságnak, de általában mindenkinek, még olyannak is, ki a főispán eljárása által közvetlenül érdekelve nincsen, mindenkor nyitva álló és a két előbbit többnyire megelőző orvoslást teljes készséggel a nyilvánosság és a szabad sajtó szolgáltatja. Részemről ugyan nem tudok képzelni főispánt, ki ha ellene a fentebbi módok bármelyikének alkalmazása mellett valóságon alapuló vád megindíttatik, hivatalában 24 óráig is megmaradhatna; nem tudok képzelni felelős magyar kormányt, mely a törvényt sértett főispánért felelősséget vállalhatna. A másik ellenvetés, mit a főispán elnöklése ellen tehetni, abból állhat, hogy az nem szükséges, mert a törvényben megírt ügyeknél amúgy is a kormány jóváhagyása kívántatik, a város saját belügyeibe pedig, melyekben ennek hatósága önállólag intézkedhetik, a kormány közegének beavatkozása nem kell. Ezen ellenvetésre válaszom az, hogy a főispán önszántából a város sajátlag vett belügyeibe avatkozhatni soha sem fog, különben annak teszi ki magát, hogy a képviselőtestület bármelyik tagja által a beavatkozás helytelenségére figyelmeztetik. Mind a közgyűlésnek, mind pedig a főispánnak hatásköre oly határozottan és tisztán van a törvényben megszabva, hogy ennek bármily részről történt áthágása azonnal konstatálható. A főispán a törvény értelmében i
