Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
138 mily alapon ingja a főispán előforduló szükség esetén a rendkívüli hatalmat is alkalmazhatni, hírlapi vagy magánközlemények nyomán, mert a történtekről máskép értesülnie módjában nincs, vagy a minisztérium ily magánértesítések alapján a hatóságtól előbb a jegyzőkönyvi kivonatot fogja bekivánni, miután különben a hatóság csak 30 nap alatt köteles jegyzőkönyvét bemutatni? Nem fogna-e ekképen a veszélyeztetett államérdekek megóvására szükséges rendkívüli intézkedés okvetlenül és mindig elkésni, midőn t. i. a törvényhatóság sérelmes határozatát már meghozta és végrehajtotta és azt talán országszerte szét is küldötte. Másodszor tekintetbe veendő itt, hogy az idézett §§-ban a főispánra ruházott rendkívüli felhatalmazás csupán a kormány részéről kibocsátott és a törvény 16. §-a szerint föltétlenül végrehajtandó rendeleteknek nem teljesítésére szól. A törvényhatóság azonban nemcsak a pozitív rendeletek végrehajtásának megtagadása által, hanem saját kezdeményezése folytán hozott határozatai által is és akárhány esetben megsértheti a törvényt, ilyenkor tehát előáll a főispánnak a közgyűlésen személyes és közvetlen fellépésének szüksége, mely a törvényhatóságot a törvénytelen határozat meghozásában és annak végrehajtásában meggátolja. Eddig a teljes és csonkítlan hatáskörrel ellátott főispánnak a fővárosi törvényhatóságok élén okvetlen szükségességét a végrehajtói hatalom, vagyis az államigazgatás és az államérdek szempontjából fejtegettem; hátra van, hogy ennek egész működését a törvényhatósággal szemközt vegyük figyelembe és taglaljuk az okokat, melyek a bizottmány többségének tisztelt tagjait arra bírhatták, hogy a főispánt az elnöklésből kizárhatónak vélte. A bizottmány többsége maga is elismerte annak szükségét, hogy legyen a törvényhatóságnál valaki, ki úgy a szorosan vett közigazgatás, mint a város saját belügyeinek helyes ellátására felügyeljen, ki a városi tisztviselők eljárását ellenőrizze és ha ezek kötelességüket nem teljesítik vagy ép az ellen vétenek, őket rendreutasítsa és a közszolgálat követelményeinek érvényt szerezzen. A tisztelt bizottmány elismerte, hogy a tisztviselők fölött szükséges felügyeletet és ellenőrzést a fegyelmi hatalom gyakorolhatásának ezen nélkülözhetlen előfeltételeit sem a közgyűlés, sem a város első választott tisztviselője sikeresen gyakorolni egyáltalában nem képes. A közgyűlés a miatt nem, mert sokkal rövidebb ideig van együtt és ez idő alatt is sokkal több és fontosabb ügyekkel van elfoglalva, semhogy a legegyszerűbb esetben is hosszadalmas tárgyalást igénylő fegyelmi dolgokkal is foglalkozhassál A polgármester pedig a miatt nem, mert midőn az összes közigazgatás vezetése és számtalan esetekben közvetlen intézkedés az ő vállaira nehezedik, nem lehet tőle kívánni azt, hogy ő azonkívül minden egyes tisztviselő háta mögött álljon és annak működésére felügyeljen. De különben is a polgármestert egy-egy fegyelmi eljárás megindítása nem ritkán az összes tisztviselői kar és ez által közvetve a közönség irányában igen kényes, sőt kellemetlen helyzetbe is juttatja, melynek következményeitől oly embernek, ki állását és nyugalmát szereti, tartania kell.
