Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
134 kös főispánjai. Az 1723: LVI. törvénycikk, mely azt mondja: Quandoquidem supremi comites illorum comitatuum, quibus praeficiuntur, moderatores esent, ac tam politicorum et publicorum, quam iusticiae administrationis curam sibi principaliter commissum haberent stb., Pest-Pilis-Solt megyéket többé nem veszi ki, mert amint Buda a magyar király székhelye lenni megszűnt, ezen megyék élén is vagy főispán, vagy pedig királyi biztos állott. A főispán sarkalatos jogai közé pedig mindenkor a közgyűléseken elnökösködés és a tisztviselőknek választásra kijelölése tartozott. Főispánt ezen jogok nélkül törvényeink szintén nem ismernek. Ellenkezik az albizottsági törvényjavaslat idézett szakasza a köztörvényhatóságok rendezéséről legújabban alkotott 1870. XLII. törvénycikk azon rendeletéivel is, melyeket a bizottmány többsége a fővárosokra is alkalmazandókul elfogadott. Ezen törvény a törvényhatóság és főispán hatáskörét ősrégi alapokra fektetve, a törvényhatóságot akképen rendeli szervezendőnek, hogy mindkettőnek külön megszabott hatásköre egymástól mégis elutasíthatlan szerves egésszé olvad össze és összhangzatosnak lenni kellő működésében mindkettő egy főcélra: a közigazgatásnak helyes és úgy az állam mint a jogosult magánérdeknek megfelelő berendezésére irányul. Ezen törvény szerint a törvényhatóság gyakorolja az önkormányzat és az állami közigazgatás közvetítését a maga teljes kiterjedésében a törvény korlátái között; foglalkozik egyéb közérdekű, sőt országos ügyekkel is, és megállapodásait e részben a többi törvényhatóságokkal közli. Minthogy az önkormányzatnak alig van oly ága, mely a szorosan vett államigazgatásra befolyással ne volna, mivel továbbá az államigazgatás közvetítése az önkormányzat egyik sarkalatos és kiegészítő részét képezi és ezek szerint az állam végrehajtó hatalmát saját területén az illető törvényhatóság maga gyakorolja: ez okoknál fogva a törvény a törvényhatóságok élére egy főispánt állít, ki úgymond a törvény 53. §-a: a végrehajtó hatalom képviselője, ellenőrzi az önkormányzatot és őrködik a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei fölött. Vegyük most a főispán ezen attribútumait és kötelességeit sorban és meg fogjuk látni, hogy oly főispán, ki a közgyűlésen nem elnökölhet, sem a törvény által reá ruházott kellékekkel nem bír, sem pedig ép ez oknál fogva törvényszerű kötelességének megfelelni nem képes. Először a törvény azt mondja, hogy a főispán a törvényhatóság élén áll; a bizottság többsége a fővárosi főispánra nézve ugyané formulát fogadta el. Mivel azonban a hatósági jogokat a képviselőtestület közgyűlésileg gyakorolja s máskép valóban nem is gyakorolhatja, ebből önként következik, hogy annak, ki a törvényhatóság élén áll, a közgyűlés élén, vagyis annak elnökének kell lennie, különben nem fog a törvényhatóság élén, hanem valahol mellette, vagy épen háta mögött állani. Másodszor a törvény azt mondja, hogy a főispán a végrehajtóhatalom képviselője. A végrehajtóhatalom egy monarchiában maga a fejedelem, nálunk is a végrehajtóhatalom a királyi méltóság egyik kardinális attribútuma.
