Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
97 kik sok esetben saját fáradságuk és érdemük nélkül nagy vagyonra tettek szert, gyakran értetlenül rendelkezhessenek a város sok fontos közügyeiben, valamint nem kívánatos, de nem is méltányos az, hogy a sokkal alantasabb műveltségi fokon álló megyei lakosság miatt a szabad mozgáshoz szokott s a szabadságot minden tekintetben megérdemlő, hazánk jövőjének megalkotására első sorban hivatott városi művelt elem önkormányzati jogaiban megrövi-díttessék. Üdvös és célszerű a megyék választókerületeinek törvény általi meghatározása, de városokban, hol aránylag igen csekély területen túlnyomólag művelt s a közügyek iránt érdeklődő lakosságot találunk, nem lehet kívánatos az, hogy a választási kerületek alakításának joga a hatóságtól elvonassék, holott a hatóság ismerheti egyedül a helyi viszonyokat s alkalmazkodhatik az időnkénti kívánalmakhoz. A kormányi törvényjavaslatban ajánlott főispáni méltóságot demokratikus alapon fejlett városaink eddig nem ismerték, s nem is óhajtandó, hogy ezen intézmény a javaslat értelmében lépjen életbe. A városokat kifelé nem személyesítheti egy nem a hatóság kebeléből választott egyén s tiszteletteljes véleményünk szerint ha a főispáni méltóság megállapíttatik, akkor a főispán csak azon rendeltetéssel bírhat, hogy a kormány és hatóság közti érintkezést könnyítse s a kormányi felügyeletet gyakorolja. De a törvényjavaslat szerint a főispáni hatalom mindent magához ölel. A városokban oly nevezetes teendőkkel ellátott tanács a javaslatban csaknem elenyészik. A polgármester, ki eddig mint a városoknak szabadon választott első tisztviselője állásához mérve a legfontosabb teendőkkel is bírt, csak végrehajtó orgánuma lesz a főispánnak. A főispán elmozdítja a szavazattal bíró tisztviselőket, azoknak helyeit hason jogkörrel ellátott egyénekkel tölti be s így illuzoriussá teheti egy tollvonással az egész hatósági életet. A törvényjavaslat szavazattal ruházta fel a segédtisztviselőket is. Ezen elv két irányban fog hátrányosan hatni. Elsősorban áll az, hogy a tisztviselő a közönség ügyeinek jó és szorgalmas ellátása végett választatik s így ha ő a gyakori közgyűléseken lesz elfoglalva, sem ideje sem tehetsége nem lehet arra, hogy kötelességének az ügyek elintézése körül megfeleljen. De másrészt gyakorlatilag is sok nehézséggel jár azon elv előléptetése, mert különösen Pest városában az amúgy is nagyszámú képviselőtestület a tisztikar hozzáadásával oly nagy testületet képezne, hogy annak tanácskoznia alig lehetne. Végre egy oly elv foglaltatik a törvényjavaslatban, melynek életbeléptetésétől és szabályozásától a legüdvösebb eredmények várhatók. A felelősség elve ez, de oly alakban, mint az a javaslatban jelentkezik, alig kivihető, alig bír értékkel. Mert a főispáni teljhatalom mellett nem képzelhető, hogy az egyes tisztviselő magáért vagy a törvényhatóság a feleletre nem vonható tisztviselőért szenvedjen s nagyon óhajtandó volna, hogy a főispán által kinevezett vagy helyettesített, vagy a főispáni parancsot teljesítő tisztviselőért ne a törvényhatóság, hanem a főispán s a kormány feleljen. Főváros egyesítése. 7
