Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
80 Ezen beadvány történt előterjesztése után Andaházy László képviselő űr szót emelvén megemlíti, miszerint a szabad municipiumok azon kétségtelen joga, mely szerint azok három-évről három-évre tisztújitásokat tarthatnak, már a múlt február hó 7-én tartott közgyűlésben, midőn a tisztújítás kérdése legelőször szőnyegre került, Andorffy Károly képviselő úr által megcáfolhatatlan érvekkel ki lön mutatva, mely körülmény miatt szónok — hogy ismétlésekbe ne essék — ez alkalommal, csupán a magas kormánynak az országos képviselőház f. évi április hó 2-án tartott gyűlésében a tisztújítás iránt Horváth Boldizsár miniszter úr által kinyilvánított ama nézetét, hogy jelenleg a tisztújítások megtartása sem törvényes, sem opportunus dolog — kívánván megcáfolni; előadja, miszerint igaz ugyan, hogy az 1848-iki XXIII. t.-c.-ben sehol sem áll megírva, hogy városokban tisztújításoknak mikor és mily időközökben kell megtartatniok, de törvényeknél egyáltalán nem lehet döntő maga a holt betű, hanem főleg magára a törvények szellemére fektetendő a fősúly, mely esetben kétségtelenül mindenkor az analógiának is van helye. Ha tehát szem előtt tartatik ezen általán elismert jogi elv és tekintetbe vétetik egyúttal, hogy az 1848. évi V. t.-c.-ben, mely az országgyűlési követek választásáról szól és ugyancsak az 1848. évi XXVII. t.-c., amely ismét a Buccari kerületben eszközlendő választások iránt rendelkezik, mindenütt a három éves választási turnus van megállapítva; bizonyára nem fogja kétségbe vonni senki, miszerint a városi tisztújításokról értekező 1848. évi XXIII. t.-cikk szelleme per analogiam az, hogy a szab. kir. városokban is a tisztújításoknak szinte ily időközökben kell megtartatniok. Hogy a most idézett 1848. évi XXIII. t.-cikkben nincsen határozottan kitéve, miszerint a kir. városokban a tisztújításoknak három-évről három-évre kell tartatniok, az kétségkívül csak hibának tekinthető, melyet azonban egy alkotmányos minisztérium bizonyára nem fog kiaknázni arra, hogy a polgárokat az alkotmány egyik sarkalatos jogában, t. i. a szabad választási jog gyakorlatában gátolja. Mindezeket figyelembevéve és figyelembevéve különösen, hogy az 1867-ben megtartott tisztújítás három évi időszaka és evvel együtt a képviselőtestületnek az ősválasztóktól nyert mandátuma is legközelebb lejár, valamint nemkülönben figyelembevéve, hogy a tisztújítás megtartása — amennyiben a municipiumok rendezése iránti törvénycikk tárgyalása még tetemes időt fog igényelni — opportunitási szempontból is nem csak kívánatos, de szükséges is; oda terjed indítványom, hogy a tisztújítás megtartása határozatilag kimondassák és elnök úr utasíttassék, miszerint az 1848. évi XXIII. t.-c. értelmében eljárván, a választás megtarthatására megkívántaié intézkedéseket mihamarább tegye meg. Andaházy László úr után Balásy Antal képviselő úr emelvén szót, ünnepélyesen és lelkes szavakban kijelenti, hogy ő mindenkor nemcsak a szabadság, hanem egyszersmind a szabad választás embere is volt s hogy az lenni, míg él, meg nem szűnend; s előadja továbbá, miszerint ő annak tekintetbevételével, hogy számtalan esetben a törvényes szokás magát a törvényt pótolja és
