Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Dokumentumok
különböző formában nyilvánult meg. Vannak, akik centenáriumi ligetet, emlékparkokat, játszótereket kívánnak létesíteni. Mások az iskolák, az óvodák, a bölcsődék fejlesztéséhez ajánlották fel személyes munkájukat. A tiszta utca, köztér, a virágos, esztétikus, egészséges környezet kialakítása az eddigi megnyilatkozások alapján valóságos tömegigény. Növekszik az érdeklődés a helytörténeti emlékek összegyűjtése, kiállítása iránt, s általában a város múltjának, jelenének, jövőjének jobb megismerésére és megismertetésére. Úgy gondoljuk, nincs szükség különösebb központi irányításra, de szükség van a budapestiek közismert találékonyságára, öntevékenységére. Ennek a városnak a népe nehéz órákban és súlyos áldozatokkal is bizonyította már szűkebb hazájának szeretetét. Itt most örömünnepről van szó. Arról, hogy a centenárium tiszteletére a maga módján, a maga területén, a maga ereje szerint mindenki tegyen meg mindent, ami az ünnepi alkalomhoz méltó és általa elvégezhető. Tegyük ezt azért, hogy e város rendje, tisztasága, külsősége, élete tükrözze az ünnepi hangulatot. Tegyük azért, hogy ezáltal is tisztelegjünk elődeink előtt, s példát mutassunk az utókornak. Városunk múltja, negyedszázados eredményeink és a jövő feladatai mindannyiunkat még eredményesebb munkára serkentenek és köteleznek. Kérünk mindenkit, akihez eljut ünnepi évfordulóra hívó szavunk, csatlakozzanak mozgalmunkhoz, sorakozzanak mozgalmunk kibontott zászlaja alá és munkálkodjunk EGYÜTT BUDAPESTÉRT. A Hazafias Népfront budapesti küldöttértekezlete és az újonnan megválasztott budapesti bizottság Megjelent a budapesti napilapokban XXXVII. Az európai fővárosok vezetőinek budapesti találkozójáról kiadott zárónyilatkozat 1972. szeptember 28. Budapest jubileuma: az ősi magyar városok, Buda, Pest és Óbuda egyesítésének 100. évfordulója lehetőséget adott arra, hogy földrészünk történelmében először közösen tanácskozzanak Európa fővárosainak vezetői. Örülünk annak, hogy mi, a különböző társadalmi viszonyok között élő és nagy felelősséget viselő fővárosok vezetői találkoztunk. Amszterdam, Andorra la Vella, Ankara, Athén, Bécs, Belgrád, Berlin — az NDK fővárosa, Bern, Bonn — az NSZK fővárosa, Brüsszel, Budapest, Bukarest, Hága, Helsinki, Koppenhága, London, Madrid, Monaco, Moszkva, Oslo, Párizs, Prága, Reykjavik, Róma, San Marino, Stockholm, Szófia, Vaduz és Varsó képviseletében alkalmunk nyílt széles körben tájékoztatni egymást azokról a sajátos és közös feladatokról, amelyeket rohanó korunk állít a fővárosok vezető testületéi elé, s azokról a problémákról, amelyek elengedhetetlenül szükségessé teszik alkotó erőfeszítéseink összehangolását. Fővárosainkban felbecsülhetetlen anyagi és kulturális értékek halmozódtak fel. E pótolhatatlan örökség megóvása és további gazdagítása a béke megőrzésétől függ. Értékeink alkotóinak ne kelljen attól tartaniuk, hogy munkájuk eredménye rommá és hamuvá válik. Közös célunk, hogy a realitások felismeréséből kiindulva a biztonság és az együttműködés légkörében tevékenykedhessünk fővárosaink fejlődése és a lakosság jóléte érdekében. 128
