Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Dokumentumok
helyezni, és országunkhoz s ennek karaihoz ismét vissza kapcsolni, és ezen kívül még az említett városnak és lakosainak legkegyelmesebben megengedni méltóztattunk, hogy az, mindazon jogokkal, szabadságokkal, és szabadalmakkal szabadon élhessen, mellyek az ország törvényei, és közönséges szokás szerint egyéb szabad királyi városainknak adattak, az ország 4-dik rendje közé, mint az előtt számitassék, s ott ülése, és szavazatja légyen, nem különben a királyi meghivó-levél által a nyilvános országgyűlésekre való megidéztetése által azokra meghivattassék, Szent korona birtokának tartassák, és attól soha semmi módon el ne választathassák, el ne adattathassék, s el ne zálogitathassék. Továbbá a Tanács és polgárság együtt véve egy igaz, és kétségbe hozhatatlan nemes embernek tartassák és elismertessék; nyilvános adókat, és terheket csak az Országgal közösen, az országgyűlési járandóságokat pedig hasonlóan mint a többi szabad királyi városok viselni, és fizetni tartozzék, határközötti (territoriális) joggal is bírjon, vagy törvényhatósággal a maga körében, és birtokában, valamint az eddig csendessen birt mezei jószágaiban, nevezetesen Szent-Lászlón, és Burgundián a hozzájok tartozandó, és törvényszerű határozat szerint tartozandóság (appertinentia) név alatt foglalva lévőkben, más földesurakhoz hasonlókép, az uradalmi joggal, s hozzá tartozandó termesztménnyekkel, és haszonvételekkel és illyenféle földjeire, s épületjeire nézve maga a Tanács urbért készíthessen, azt szabad s törvényes mód szerint kormányozhassa, és a reászabott szolgálatokat, mint a földesuraknál szokásban van, minden birtokostul, abból háborítatlanul bészedhesse,... Továbbá ezen város polgárai senki által semmiféle jog, vagy ürügy alatt az apró tizednek u. m. bárányoknak, méheknek, de sem a kilenczednek, vagy helyette más valamelly adónak fizetésére a szabad királyi városok régi szabadsága ellen, ne kénszeríthessenek, és mivel a polgári kereskedés, melly főleg a bormérés, vagy bármilly más néven nevezendő, semmi idegent sem illet, tehát senkinek sem szabad, sem a papságnak (csak ha már ez előtt szabadalma lett volna) sem a vármegyének, nemesnek, kamarai, vagy katonai tisztnek, hanem csupán csak annak, ki a polgári jogban törvényszerűen részesittetett, illy nemű kereskedést nyilván, vagy alatomosan, közvetve, vagy közvetlenül űzni, sem idegen bort a Tanács engedelme nélkül bévinni, ha pedig ezen bormérési jogot valamellyik, akárki légyen az, megsérteni merészelné, teljes szabadsága légyen magának a Tanácsnak azt megakadályoztatni, és meggátolni, a város továbbá nyilvános tulajdon javára, és hasznára minden évnegyedben tizen négy nap alatt a bormérési jogot, a mint eddig is szokásban volt, maga gyakorolja addig pedig egyik polgárnak sem szabad lészen, bort mérni kivévén a vendégfogadókban a vendégek és utasok számára; saját határában továbbá a városnak legeltetési, faizási, madarászati, vadászati, apróbb, s nagyobb halfogási joga vagyon, hasonló halászatok jövedelmeivel együtt is a Dunán, a folyó viz közepéig, határának tudni illik kiterjedéséig és az abban foglalt úgy is a városhoz tartozó szigetekben; nem különben őt illetik a malom, kikötő, part, átjárás, és vámjogok, mind a megérkező, mind pedig átkelő hajóktól, s a vám alá tartozó portékáktól, és személyektől, valamint joga van korcsmákat, vendéglőket, gyógyszertárokat, fürdőket, városi orvost, vagy rendes gyógyászt, borbély műhelyt, sütő házakat, mész és téglaégető kemenczéket felállítani, s a fenállóktul minden hasznot húzni, és ezeknek minden jövedelmeit a város közönséges javára fordítani, továbbá jussa vagyon kőbányákat, színházakat, lövész házakat, vízcsatornákat, valamint más nyilvános helyeket, és piaczokat is felállítani; a serfőzési jog szinte, minden teher nélkül, azon szabadsággal, hogy a vidéki ser béhozatalát bizonyos dij mellett, melly a kórház szükségére, és fentartására fordítandó, megengedni lehessen, az említett pesti 82
